Életkor táblázat:

Fejezet elején és végén:

Visszaemlékezésben:

-Mesélés Cruelle szemszögéből-

Csak ki és be. Ki és be. Ki-be, ki-be, ki...be...Érzem ahogy lüktet az egész testem és minden, még létező részem, de főként az agyam robban már szét ettől az érzéstől! Teljesen el vagyok zsibbadva, de még mindig érzem az ő lüktetését is magamban, forró leheletét a nyakamon, ahogy zihál, közben karmai belemélyednek combjaimba és csípőmbe...Aztán forróság és elsötétűl minden.

-Hahóóóó! – arra ébredek, hogy az oldalam bökdösi.

-Hmmm....

-Hát ezt nem hiszem el! Bealszól sex közben?? – kitör belőle a nevetés, aztán cigaretta füst üti meg az orromat, ettől teljesen magamhoz térek, mert kívánom.

-Adj nekem is. – támaszkodok fel, könyökömre nehezedve és nyúlok a cigije után.

-A-a, a lustáknak nem jár! – vigyorogva tartja félre tőlem az erőt adó drogot.

-Hatiiiii!...olyan seggfej vagy! – vállába bokszolok gyengén, majd hozzá bújva ráborulok félig és fejemet mellkasára hajtom. Még mindig hevesen ver a szíve. Nem nyugodt, csak most nyugtatja magát...mint mindig szokta. Behunyom újra szemeim és elmosolyodok. Annyira szeretem! Az illatát, még ilyenkor is, mikor kb. tocsog az izzadtságtól, és a haja teljesen le van konyúlva az ujjaim kézimunkája miatt. A cigi édes, ő is édes....

-Most megint be akarsz szunyálni?

-Az előbb sem aludtam... – hazudok persze, bár igazából tényleg nem aludtam, csak pár percig kihagyott az elmém az extázis miatt.

-Hazudsz, ismerlek...

-Kapd be... – mondom erőtlenűl és elnevetem magam, felnézek rá. Ugyanaz a cuki pofi, aki mindig is mellettem volt az utóbbi kb. 3 és fél év alatt. Kamaszos, csak most kezd férfiasodni, de tele van erővel. A hangja megnyugtat, mégis felizgat. Legszívesebben behúznék neki egyet ilyenkor!! Miért néz rám így, azokkal a sárga, átható szemeivel...csak megint elolvadok tőle, megint...

-Ne nézz már íííígy! – nyöszörgök ismét és próbálom elhalászni újra a cigarettát, ő meg persze pimaszúl ismét eltartja tőlem, aztán el is nyomja a tárcában. – Gonosz dög...kínzol...

-Mert szeretlek... – ujjaival felhúzza állam magához és megcsókol. Nem vadúl, hanem gyengéden. Mindig így szokott miután vége, legalábbis mára...Csalódottságot érzek, miért vagyok ilyen elégedetlen? Miért vagyok ilyen telhetetlen? Sosem elég belőle...és ahogy elszakítja ajkait az enyémektől, úgy kapok karjaimmal utána, átölelve buksiját, ismét visszahúzva magamhoz egy újabb csókra.

Odakint zuhog a hó, December van. Csend és nyugalom az éjszakában. Csak én és ő az éjszakában, összebújva az összegyűrt ágyban. Valami nyomja az oldalam, aztán kihalászom magam alól Hati boxerét. A kis rendetlen! Persze, mit várok egy 16 éves sráctól, aki a szintén rendetlen ikertestvérével lakik? Oké, elég sok időt töltök nála...én is rendetlen vagyok. Kikapja kezemből a boxert és elkezdi felhúzni.

-Neee...maradj így...-ismét bújok hozzá.

-De le fog fagyni a seggem. –vigyorogva néz rám, de a boxert végülis lerugdossa az ágyról és fél karjával átölel.

-Itt nagyon meleg van...hogy fagyna le?

-Háááát tudom is én, lehet, hogy jön majd valami jég nőci és megtetszik neki, aztán letapizza és...

Csókot nyomok ajkára, hogy hallgasson el. Nem akarom hallani tovább! Még ha csak kitalált baromság is, nem akarom...Még hogy jég nőci, háh!

Mikor elvállnak ismét ajkaink, tekintetünk találkozik és még mindig ugyanazt a 12 éves kisfiút látom szemeibe, aki akkor volt, azon a decemberi napon...

***

-Osztály, üdvözöljétek Cryptkeeper kisasszonyt. Ő lesz az új osztálytársnőtök a továbbiakban. Kérem, mutatkozzon be a többieknek. – nézett rám a pápaszemes, szigorúságot tettető rém-tan tanárnő.

Végignéztem az osztályban ülőkön: lányok és fiúk egyaránt. Magasabbak és alacsonyak, szemüvegesek, szeplősök, kamaszodók és gyerekesek. Ilyen egy hatodikosokból álló osztály, vannak akik hamarabb fejlődnek, mint a többi.

-Hello, Cruelle vagyok. – kezdtem a mondókámat, mikor a tekintetem a hátsó padok egyikében ülő szörnyekre esett: két farkas fiú, teljesen egyformák, mint a klónok. Egyforma haj, pofa, semmi megkülönböztethető jegy nem volt rajtuk a ruhájukon kívűl. Egyikük arany színű pólót, a másikuk ezüst színűt viselt. Az egyik engem fürkészett, míg másik unottan egyik karmát piszkálgatta egy ceruza hegyével.

-...14 éves leszek hamarosan és más városból költöztem ide. Azért kellett iskolát cserélnem, mert az előzőből kidobtak, évet kell ismételnem és...- folytattam volna tovább is, de a tanárnő rám ordított: -Ennyi elég is lesz! Foglaljon helyet a hátsó üres padban! – azzal görcsös ujjával helyemre parancsolt. Nem tehettem mást, a helyemre takarodtam és leültem. Az osztály egy része még figyelt rám, aztán a következő pillanatban már mind a tanárnő leckéjét vették figyelembe, kivéve a két fiút. Igen, most már mindkettő engem nézett. Tekintetem találkozott mindkettővel. Míg az arany pólós inkább bizonytalanúl nézett, addig az ezüst csak komoran.

-Mi van? – tátogtam kissé ingerülten, mert nagyon kezdett már idegesíteni ez a bámészkodás. Nem vagyok én kifutón szereplő modell, sem cirkuszi mutatvány!

Az arany testvérére nézett, míg az ezüst elmosolyodott. Volt valami abban a mosolyban, abban a tekintetben, amitől kirázott a hideg és melegem is lett egyszerre. Azt hiszem tiszta vörös lett a fejem. Gyorsan elkaptam a tekintetem róluk és előre pillantottam a táblára, de kb. semmit sem láttam, vagy fogtam fel az egész tananyagból. Remek, majd megint újra ismételhetek!

Az elkövetkezendő napokban megismerkedtem a körülöttem lévő szörnyekkel. Persze elsőként a lányokkal, próbálva találni hozzám hasonló gondolkodásút, de mind amolyan igazi pláza-cica típusúak voltak csak, néhány kivételével...vicces, hogy a látszat mennyire tud csalni! Megismertem persze a fiúkat is, akik már érdekesebbnek tüntek, de mind közül a legtöbb figyelmet akkor is ez az ikerpár érdemelte, Sköll és Hati. Kb. az egész iskola oda volt értük, pontosabban inkább Hatiért, bár fogalmam sincs hogyan tudták megkülönböztetni őket, mert annyira egyformák voltak! Persze gondolom segítettek a színek, arany és ezüst, de gyakran jöttek ténylegesen egyforma ruhában és ilyenkor szerintem még maga az anyjuk sem tudta volna megkülönböztetni őket! Igazi cuki pofák...

Az iskolában voltak különböző délutáni klubbok is, amikkel jegyeket lehetett emelni, na meg persze barátokat szerezni, szórakozni és talán a jövődet alapozgatni. Na persze! Ez is csak a tanárok találmánya, hogy minél többet üljünk abban a szörnyű börtönben, háh! ... Ennek ellenére, a jegyeim nem igazán javúltak és nem szerettem volna, megint ismételni egy évet, így én is elkezdtem bejárogatni egy klubba, pontosabban a suli újságírói csapatába. Te szent szar! Hogy ott mennyi magát Istennek képzelő szörnyeteg volt! Jézusom! Legszívesebben hánytam volna, de ennek ellenére kénytelen voltam tűrni és megpróbálni egységesen dolgozni velük. Elvállaltam egy nem túl közkedvelt részt az újsághoz: a könyv ajánlói rovatot. Ugyanis a tini szörnyek többsége utál olvasni, én viszont imádok! Az öregemtől örökölhettem valamit ami a meséléssel kapcsolatos. Persze, a képregényekért és mangákért halok-haldoklok, de az ki van zárva egy ilyen újságban, ami a tanárok ellenőrzésére kerül kiadás előtt...

Egyik alkalommal épp kényszer szünetet vettem a klubgyűlésről, mert már a fejem nem bírta a sok süket dumát, és kimentem a folyosóra cigizni. Szerencsére, ilyenkor, órák után már nem igazán tartózkodtak tanárok az iskolában, ha igen, azok is valószínűleg a tanáriban kufírcóltak vagy valami hasonló...tudom ám milyen mikor elkap valakit a hirtelen hév! Ezen gondolkodva, vigyorogva lépkedtem a folyosón, keresve egy ablakot, amit ki is lehet nyitni és nincs lerothadva a helyéről a fogantyúja, amikor meghallottam ezt a klassz kis dallamocskát. Sex Pistols! Imádom őket! A zene vonzott mint halat a csali és elindultam az egyik terem irányába, ahonnan szűrődött ki a muzsika. Bekukkantottam az ajtón. A teremben csupán csak két szörny volt: az ikrek és ismét teljesen egyforma szerkóban! A zene egy kazettáról szólt természetesen. Ők meg csak beszélgettek, a hangszerek közt üldögélve. Egyikük szájában cigi lógott, mellette a földön egy doboz sör, míg a másik épp valami kekszet tömött magába. A cigis rögtön kiszúrt engem, fogalmam sincs hogyan vett észre ilyen hamar, aztán a másik is.

-Hé, gyere be és csukd be az ajtót! – kiabálta a cigis.

Besiettem, mert értettem, hogy attól félnek, elkapják őket. Lehet, hogy mégis óvatosabbnak kellett volna lennem? Meglepett tekinteteket láttam, mikor megpillantották az én ajkaim között is a cigit.

-Miért nem maradsz a próbára? – vigyorodott el a morzsás szájú.

-Próbára? Miféle próbára?

-Jó reggelt! Ez egy zene terem!

-Oh, de hát csak kazettáról hallgatjátok a zenét nem?

-Nem, mi játszunk is hangszereken. – mosolygott ismét a kekszes.

-Akkor, szívesen maradok. – mosolyogtam én is és oda lépkedve hozzájuk, leültem közéjük.

-Cruelle vagy igaz? – nézett rám a cigis. Bólintottam. – Én Hati vagyok, ő meg az öcsém Sköll.

-Ikrek vagyunk...néhány másodperc nem számít...

Hati vigyorogva nézett Sköllre, mint aki már ezerszer elsütötte ezt a poént. Nem tehettem róla, egy kuncogás tört fel belőlem. Valamiért aranyosnak találtam az egészet. Hati rám nézett pislogva, majd elmosolyodott, kimondottam sexyn! Már akkor éreztem, hogy van köztünk valami kémia. Az a mosoly, tekintet, cuki pofa, feltüsizett haj és cigi...ezek mind aprócska jelek voltak a női hormonjaim számára. Őszintén, valahogy viszonzást éreztem a tekintetében. Nem tudom hogyan olvashattam ki ilyesmit, de éreztem.

Ekkor kezdődött a barátságom Hatival és Sköllel. Egyre többet lógtunk együtt és nem csak úgy „lógtunk”, hanem rendszeresen lógtunk órákról is. Együtt mentünk, erre-arra, megismerkedtem a kissé fura, de vicces és jófej barátaikkal, akik hamar az én barátaim is lettek: Fumiko, Natsumi és Ken’ichi. Ők mind Japánból érkeztek, cserediák program keretén belűl. Emellett Hati és Sköll húgához is volt szerencsém, Rose, aki kicsit fiatalabb nálunk, de nagyon belevaló lány! Meséltek még a népes családjukról és alig vártam az alkalmat, hogy megismerhessem a többi rokonukat is! Jó érzés volt, hogy nem én vagyok az egyedüli akinek óriási a családfája...Lényegében jó volt együtt bandázni a többiekkel, de igazából én mindvégig csak Hatival akartam kettesben lenni. Persze, Sköll is imádnivaló volt, csak ő valahogy túl gyerekes az én ízlésemhez. Pl. néha ő is el-elszívott egy-egy szállal, de sosem volt rajongója a ciginek. Mindig azt hajtogatta, hogy kímélnie kell a tüdejét, mert saxofonos lesz felnőtt korában és majd egy bandában játszik. Hati és én nevettünk ezen, erre ő mindig felhúzta az orrát. Aranyos, ez a megfelelő jellemző Sköllre, avagy Sköll-cicára, mert újabban ezt a becenevet találtuk ki neki Hatival.

Az ősz, a tanév kezdete óta, hamar lepergett és máris havazni kezdett. Ahogy közeledett a téli szünet, mi is közelebb kerűltünk egymáshoz. Rengeteg időt töltöttünk együtt, szinte egész nap velük voltam, suliban vagy azon kívűl. Rendszeresen eljártam a próbáikra és magasról tettem a saját klubbomra, amiből addigra már biztos voltam, hogy ki is rúgtak, de kit érdekelt? Hati megtanított egyre s másra, mint pl. dobolni kicsit, mert a dob volt az ő hangszere. Énekelni is próbáltam mellette, de vele ellentétben, hangom az nagyon nincs! Megtanított arra is, hogy hogyan tüskézzem fel a hajam igazi punker módra. Én pedig meséltem az előző iskolámról, hogy a cigi miatt dobtak ki. Meséltem az első sexuális élményemről is. Arról, hogy ki az apám és mekkora képregény kollekciója van. Meg ilyenek. Vicceltünk, nevettünk, jól éreztük magunkat, mindig és mindenhol! Azelőtt is voltak barátaim, de senkivel sem volt ilyen közeli kapcsolatom mint velük...de egy dolog még mindig nehezen ment: megkülönböztetni őket! Egyszerűen képtelen voltam rá, hogy ha nem viseltek különböző ruhát! Rengeteget derűltek rajtam emiatt. Megígértettem velük, hogy 13. születésnapjukra rakatnak egy-egy fülcsit a kedvenc színükben, hogy könnyítsenek a helyzetemen. Azt is megfogadtuk, hogy együtt ünnepelünk, hiszen a születésnapjaink érdekes módon csak 1 nap eltérésre vannak egymástól Januárban! Két napos buli!

Elérkezett a December, pontosabban már csak pár nap volt hátra a karácsonyi vakációig. Mint szoktuk, most is délutánra találkát beszéltünk meg a zene teremben. Izgatott voltam, mert saját kis karácsonyozást akartunk tartani, mivel én a vakációra a rokonaimhoz utaztam minden évben. Nagy család, nagy rokonság, nagy ünnepek....Így sajnos a vakáció ideje alatt már nem lesz időnk ilyesmire. De főként azért voltam rémesen izgatott, mert úgy terveztem, hogy az idei karácsonyi ajándékom Hati számára, és hát a magam számára is, egy csók lesz...és reménykedtem, hogy egy kezdődő kapcsolat is. Nagyon vágytam rá és úgy gondoltam, hogy ő is rám. Sköllnek egy lakattal ellátott nyakláncot vettem, amibe „R” betű volt gravírozva, pont olyan mint Sid Vicious-nek volt.

Mikor beléptem a terembe, csak Hatit találtam ott, de Sköll cuccai is, pontosabban a saját saxofonja, mert időközben beszerzett ám egyet, ott voltak, szóval gondoltam, hogy majd biztos hamarosan jön, csak kilépett a wcre vagy valami. Úgy éreztem, hogy ez most az én pillanatom, és így kettesben, nagyobb bátorságom lesz ahhoz, hogy megtegyem a kezdő lépést!  Háttal állt nekem, valamit babrált a doboknál. Sietősen lépkedtem hozzá, még mielőtt elszállt volna minden merészségem, átöleltem hátulról:

-Boldog Karácsonyt...szerelmem.

Ő meglepődve fordította felém fejét, én pedig szájon csókoltam. Ekkor toppant be a terembe Sköll, azaz mint pár pillanat múlva kiderült, Hati, aki meglepődve nézett ránk.

-Oh...azta...húha... – csak pislogott, és ahogy elszakítottam magam Sköll ajkaitól, meglepődve néztem rá. A szemeiben bizonytalanság, csalódottság látszott, de pillanatokon belül megenyhült a tekintete és elmosolyodott: -Gratulálok! –tapsolt néhányat.

Sköll kipirúlva bámúlt rám, majd amolyan szerelmes tekintettel ismét megcsókolt. Én is belepirúltam, de főként abba, hogy hogy lehettem ekkora idióta?! Szemüveg kellene nekem! Mekkora baromságot csináltam, mert elsiettem a dolgot! Az ajándék nyakláncot, amit eredetileg Sköllnek szántam, már elő sem mertem halászni a hátizsákomból...

***

....nem hinném, hogy valaha is el tudnám felejteni azt a csalódott tekintetet, annak a 12 éves fiúnak a szemeiben. Ezért még gyakran most is hibásnak, bűnősnek érzem magam és próbálom minden szerelmemet odaadni neki. Nem mintha, ha másképp történt volna nem ugyanazt tenném...Ő életem szerelme, ezt biztosra tudom. Szeretnék mellette lenni és bosszantani az egos fejét, mert büszkesége az van! Mindig is volt, de ettől lesz ő Hati...nincs még egy ilyen férfi...

-Cruelle...- ismét bökdös, de most nem adom meg magam...nagyon álmos vagyok, aludni akarok...hagyj békén Hati, csak most az egyszer ne kínozz, ké-...

-Be kellene vedd a gyógyszert...Cruelle?... Hahó?... Na jó mindegy, majd reggel...