Életkor táblázat:

Este, szokásos köd és csend, csak az alivlági tücskök zenéje hallatszik, meg néha egy-egy őr démon ásítozása, hadjárat közben. Marchosias nemesi kúriája is csendes, bár néhány ablakból fény szűrődik ki, így a második emeleten is, ahol Marcionila szobája van. A melegre való tekintettel az ablak tárva-nyitva. Marcionila épp egy próbababára próbál feladni egy újabb gyönyörű ruhát, amit többé-kevésbé befejezett, közben meg elgondolkodva hümmög, még fejét is oldalra billenti.

-Kopp, kopp...-Maciel feje bukkan fel az ablakban, felkínlódva magát félig a párkányra, karjaival megtámaszkodva és próbálva felhúzni testének további részét, hogy be tudjon mászni a szobába.

Marcionila meglepődve néz Maciel felé és elmosolyodik:

-Tudod...létezik ajtó is...tudtommal nem vagy kitiltva a házból...még. –gonosz vigyor.

-Én is ezt mondtam, de hát hallgat bárki is rám?-újabb, most egy kislányos hang és Balbinia máris könnyedén beröppen az ablakon át, a szobába érkezve, patái koppannak ahogy földet ér. Szárnyait pillanatok alatt el is tünteti, mintha nem is lettek volna.

-Bla, bla, bla...eh, kö... –Maciel valahogy átlendíti magát az ablakpárkányon és lehuppan a földre, az ablak előtt. –Uff...-felnyög, fenekét súrolgatva. –Könnyű nektek beszélni, van szárnyatok...

Marcionila felnevet: -Gratulálok az elegáns landoláshoz, azt hiszem illik hozzád! Máshova is így érkezel? Hogyhogy nem kaptak még el?-szemtelen mosoly.

Maciel vízcseppel néz fel rá: -Ha így kezdjük, akkor máris megbántam, hogy meglátogattalak...

-Oh ugyan már! –lépked oda hozzá és nyújtja kezét, hogy segítsen neki felállni. –Úgyis tudom, hogy csak a divat magazinjaim miatt jöttél.

-Háh! Ennyire beszámítható lennék? –fogja meg Marcionila kezét, de igazából nem is támaszkodik rá, hanem simán, magától felemelkedik a földről, kezét rögtön el is engedi. –Tévedsz...csak az ékszeres magazinjaid érdekelnek.

-Nem ugyanaz? –szemforgatás, aztán tekintetével Balbiniát keresi a szobában. –Oh, Balbi hova tünt ilyen gyorsan?

Maciel máris egy kisasztal tetején lévő magazin kupacban keresgél: -Hmm? Nem figyeltem...

-Remélem nem megint fel-alá rohangál a házban. Ha megint összetörik egy egész porcrlánokkal teli vitrines szekrény, akkor apa tuti kitiltja őt is, meg téged is!

-Engem?? Miért, én mit csináltam??

-A te rokonod...

Maciel összehúzza szemeit: -Attól még nem azt jelenti, hogy az én kezem is benne volt az ügyben...Különben is, most nem hozta a gördeszkáját magával.

Marcionila elhúzza száját: -Nem ártana, ha kicsit többet gyakorolna vele...

-Hát épp azt csinálta, nem? –vigyor.

-Úgy értettem odakint!

Maciel nevet és néhány magazin társaságában leül, Marcionila próbababája melletti kanapéra, fejjel lefelé, lábait megtámasztva a kanapé háttámláján. Marcionila is közben visszatér a babán lévő ruhához, de fél szemmel Macielre pillant.

-Tudod, az hogy ilyen magazinokat olvasgatsz...eléggé megkérdőjelezi a démonok szemében a nemek iránti érdeklődési köröd.-gonosz mosoly.

-Csak a képeket néztem az ékszerekről. Egyébként meg nem kérdőjelez meg senki, semmit!-csúnyán néz rá. –Mégis honnan tudná más, hogy én mit olvasok, ha csak nem járt el valakinek a szája?

Marcionila nyelvet ölt, majd kuncog: -Csak nem érzékeny pontot találtam el? Tartasz tőle, hogy melegnek néznek?

Maciel felsóhajt: -Nem érdekel ki minek néz...szerintem mást se érdekel. Nem vagyok meleg, ezt te is tudod...-majd gonosz mosoly.-Szerintem csak inkább te tartasz tőle, hogy nem foglak téged felcsi..-

A szobán kívűlről üveg csörömpölés hallatszik, hirtelen mindketten összerezzennek. A következő másodpercben Balbinia robog be az ajtón, gyorsan becsapva maga után, fél kezében egy szendvicset tart, amibe már beleharapott.

-Bújtassatok meeehl!-de közben máris rohan és hasra vágva magát, bemászik Marcionila ágya alá.

Marci és Maciel értetlenül pislognak, de csupán pár pillanat telik el és bevágja az ajtót egy méretes, inkább széles, mint magas, dagadt démon, akin fehér, bár bőven foltokkal díszített, kötény van. A szakács felhorkan: -Hol van az a kis pofátlan lopkodós??-körbe pásztázza szemeivel a szobát, majd hirtelen meglepődik és haragja is elillan, mikor tekintete találkozik Macionilaéval: -Ki...ki..kisasszony...

-Mégis, hogy képzeled, hogy csak úgy berontasz a szobámba?!-Marcionila csipőre tett kezekkel és dühös fejjel néz rá.

-Bocsánatért esedezem kisasszony, de épp az előbb rabolták ki a konyhám és ahogy láttam, a bűnös erre menekült...-megakad tekintete a fejjel lefelé üldögélő Macielen, majd szemöldökét ráncolja: -Nem...nem lehet, hogy te voltál?!-újra dühbe jön.

-Én?? Végig itt voltam!-Maciel sértett pofival néz vissza rá.

Közben a szakács felmutat egy fekete tollat: -Pedig ez másról árúlkodik! Ez a bizonyítékom!

Marcionila szemforgatva fonja össze karjait: -Jó, elég ebből a marhaságból...Nem Maciel volt az, mert végig itt volt mellettem. Szerintem engedd el a témát és távozz a szobámból.

-Na de kisasszony, hogy engedhetnék meg ilyesmit? Ha Marchosias Úr megtudja, akkor...

-Inkább azt ne tudja meg, hogy csak úgy kopogás nélkül rontottál be a szobámba!-vicsorít. –Kifelé!!

A szakács ijedten bólint, aztán kisiet az ajtón, még a tollat is elhullatja igyekvésében, ahogy az ajtó is félig nyitva marad.

-Elképesztő, hogy mit nem engednek meg ezek maguknak mostanában...-húzza el száját Marcionila és lépked az ajtóhoz, becsukva azt.

-Pfff, még hogy én raboltam ki...Balbi!

Balbinia idő közben már félig kibújt az ágy alól, de még mindig hason fekszik, könyökeire támaszkodva és a szendvicset falja: -Hmm?

Maciel vízcseppel néz rá: -Most komolyan...egy szendvics? Ez a nagy „rablás”?

-Éhes voltam na...-vállat von és mosoly.

-Tudod, hogy ha szépen megkérsz, akkor szólhatok a szolgáknak és hoznak kaját. Nem kell betörnöd a konyhába és galibát okoznod...-Marcionila is vízcseppel néz rá.

-De így izgibb volt! Meeehllesleg megúsztam, nem igaz? Küldetés teljesítve!-kapja be az utolsó falatot is.

-Ja, közben meg engem mártasz be, amiért hasonló a tollazatunk, kösz szépen...

-Szívesen!-cukin elmosolyodik.-Egyébként rengeteg a por itt az ágy alatt...

-Akkor szállj ki onnan!

-De találtam itt valami érdekeset...-bújik vissza az ágy alá.

Marcionila ijedt pofit vág: -Héé! Azonnal szállj ki onnan! Nem hallod?? –magassarkújával dobbant egyet a padlón, idegesen ökölbe szorítva kezeit.-Balbinia!

De Balbinia már egy kis ládikóval kezében tér vissza a nagy francia ágy alól. A láda teteje is poros, ahogy Balbinia még fejlődésben lévő szarvain is pókhálók ékeskednek.

-Ez micsoda?-kíváncsi fejjel fújja le a port a láda tetejéről, majd köhögni kezd tőle.

-Oooh tényleg, ez mi?-Maciel is érdeklődve, máris ott terem mellette és elveszi tőle a ládát.-Hmm lakatra van zárva?-nézegeti a kis lakatot a ládikó oldalán.

-Nem rátok tartozik! Tedd azt le!-Marcionila dühösen és sietősen lép oda hozzá, kezeit nyújtva, hogy megszerezze a ládát.

-Á-á-á!-Maciel vigyorogva eltartja tőle, majd fel a levegőbe, folyamatosan elhajólva, elhúzva Marcionila karmai elől.-Hol a kulcsa?

-Add ide! Mondtam, hogy semmi közötök hozzá!-Marcionila mérgesen kapkod a ládikó után, vicsorítva.

Balbinia közben kimászott az ágy alól, leporolgatva magát, bár szarvain a pókhálókat még nem vette észre, figyeli Maciel és Marcionila „harcát”, majd körbe pillant a szobában, hogy hátha megakad a tekintete egy kulcson vagy valami olyan rejtekhelyen, ami esetleg a kulcsot rejti. Marcionila ugrálva próbálja elszedni Macieltől a ládikót, nyilván teljesen megfeletkezve arról, hogy tud repülni. Maciel meg nevetve, folyamatosan kikerülve Marci „támadásait” menekülőre fogja a szobában: -Nem adom vissza! Hol a kulcsa?

-Nem fogom elmondani! Add már ide!-Marcionila szalad utána, kevésbé sem élvezve a helyzetet.

Balbinia közben a ruhásszekrényt szúrta ki, térdepel előtte és az aljában található fiókban keresgél, majd meglepődve nézegeti a sok szép, sexy fehérnemű darabot, bugyik és melltartók egyaránt, amivel Marcionila rendelkezik.

-Minek kell ilyen cifra...?-pislogva emel ki egy fehér színű bugyit, aminek fodros lila csipke szegélye van.

Marcionila közben megelégeli Maciel kergetését és egy jól határozott mozdulattal, gyakorlatilag ráugrik, elkapva karjait. Maciel viszont nem számítva erre a lépésre, meg amúgy sem az a kifejezetten izmos alak, elveszíti egyensúlyát és hátraesik, Marcionila pedig rajta landól. A ládikó kiesik kezéből és arrébb ér földet puffanva, de nem törik szét és nem is nyílik ki. Balbinia meglepődve néz hátra, bámúlva őket: -Mit...csináltok?

Maciel felnyög és kinyitja fél szemét grimaszolva: -Uhh...ez fájt...

-Aucs...nem vagy olyan puha, mint a tollaid...-Marci is kinyitja szemeit fájdalmas arckifejezéssel, majd felpillant Macielre és meglepődve pislog.

-Nem tört el semmid...?-néz le Marcionilara aggódó, komoly pofival.

-Ne...nem...jól vagyok...-még mindig meglepődve figyeli Macielt, félig mellkasán fekve, majd szép lassan elpirúl. /Ki gondolta volna, hogy ennyire helyes...ahogy megcsillan a fény a csőrén...?/

Maciel pislog, figyelve Marcionila pofiját, majd ő is hirtelen elpirúl és dühösen lelöki magáról: -Akkor szállj le rólam!-gyorsan lábra is pattan, porolgatva le magát, másfele nézve, még mindig vörös fejjel.

-Aúúú!! Hééé!-Marcionila duzzogva ül fel.-Bunkó!

Balbinia végig figyelve az eseményeket, elvigyorodik: -Meeeeh, puszilkodni akartok??

-Mivaaaan?!-mindketten dühösen néznek rá egyszerre.

Balbinia mekegve felnevet és kezeiből szívecskét formál, mutatva feléjük, közben fél kezében még mindig ott lóg Marcionila bugyija.

-Hééé, mit csinálsz a bugyimmal??-Marci dühösen pattan fel a földről Balbihoz lépve és elhúzza kezéből a bugyit.-Nem illik mások szekrényében turkálni!

Balbinia meglepődve pislog, majd szemforgatás és vissza pillant a fiókra, a többi fehérneműre: -Minek ennyi? Nem elég csak néhány darab?

-Ezt te nem értheted, mert még gida vagy! Különben is, ne turkálj a holmim között!-Marcionila félre löki Balbit, majd szószerint bedobja a bugyit a fiókba, azt meg dühösen lábával betolja és a szekrény ajtókat is becsapja.-Elég gondot okoztatok már egy estére, köszönöm!

Balbi figyeli, majd Macielre pillant bizonytalanúl, hogy „most mi legyen?” arckifejezéssel. Maciel viszont nem figyel rájuk, mert kezében ismét ott a ládikó, pontosabban a lakatot vizslatja ismét rajta: -Mi olyan nagy titok..?

Marcionila felsóhajt: -Hagyd már abba, nem rád tartozik...egyikőtökre sem...de ha annyira tudni akarod, akkor...

Hirtelen egy fülsiketítő riasztó hangja harsog fel az éjszakában. A hang olyasmi, mintha egy mély trombitaszó lenne, de mellé morajlik is, sőt dübörög, akár egy ágyú. Az ablakok rezegnek, a démonok talpa alatt is érezhető a hanghullámok rezgésének ereje.

Marcionila felsikkant és kezeit gyorsan füleire tapasztja: -Áááh! Már megiiiint??!

Balbinia is felnyöszörög lefogva füleit, mindkét karjával átölelve egész fejét, térdelő pozicióból a földre hasalva. Macielt látszólag nem zavarja annyira az erős hang, mint a lányokat, de őt is kényelmetlenűl érinti, ezért gyorsan az ablakhoz lép és bezárja azt, becsukva előtte a zsalugátereket is. Majd gyorsan Marci mellé lép átölelve fél karjával és lehúzva ülő pozicióba a földre, aztán mellkasához öleli mindkét karjával védve fejét, főként füleit. Az egész harsogás szerencsére nem tart többet, mint egy-két perc és abbamarad. Amint véget ér, mindhárman megkönnyebbülve sóhajtanak fel.

-Uhh...zúg a fejem...-Balbinia, most már felülve, próbálja ujjával kidugaszolni egyik fülét.

-Minden rendben?-pillant Maciel rá, majd le Marcionilara, akit közben elengedett, de még mellette térdepel.

-Mi...? Nem hallok semmit...cseng a fülem...-motyogja Marcionila pislogva.

-Mindjárt jobb lesz...-sóhajtva áll fel Maciel, majd felhúzza Marcit is, aztán Balbiniat is felsegíti.

-Szerencsés vagy, hogy neked nem olyan érzékeny a füled!-ordibálja Balbi.

-Én hallok! Szóval nem kell kiabálni!!

-Miii??!-próbálja újra kidugaszolni a fülét.-Nem hallom!

Maciel szemforgatva pillant vissza Marcionilara, aki közben az ablakhoz tántorgott és újra kinyitotta azt, most bámúl ki az éjszakába, szimatolva a levegőbe.

-Érzel valamit...?-lép oda mellé Maciel, halkan szólva, de Marci így is megszöki magát kicsit tőle.-Bocsi, de legalább már hallasz valamennyire...-kínos mosoly.

Marcionila bólint, aztán újra kifelé figyel. Maciel is kipillant az ablakon, könyökölve a párkányra, de most csak a csend honol.

-Ez már a harmadik volt, az elmúlt egy hónapban...-szólal meg Marci, aggodalom suhan át arcán.

-Nem gondoltam, hogy tudsz számolni is...-Maciel vigyorogva néz rá, nyilván próbálja oldani a feszült hangulatot, de Marcionila mintha meg sem hallotta volna.

-Nem érzem a vér szagát, pedig ez közel volt...csak néhány utcányira lehetett innen...

-Láttatok valakit??-bukkan fel mögöttük Balbinia is, próbálva befurakodni közéjük, hogy az ablakhoz férjen.

Maciel arrébb húzódik, helyet hagyva neki is: -Nincs senki sehol...

-Tűz sincs?? Off az uncsi...minek kellett akkor ekkora lármát csapni, a semmiért?-duzzog.

-Inkább örülni kellene, hogy semmi komoly...megint csak...téves riasztás. Igaz...Maciel?-néz Macielre, szemeiben aggodalom csillog, de elvárja, hogy a fiú egyetértsen vele, már csak Balbinia érdekében is.

Maciel lassan bólint, figyelve Marci szemeit: -Igen, valószínű...

-Nyaj, túl sok az ilyen buta riadó! Minek?? Csak mi fogunk megsüketülni a végén!-Balbinia frusztráltan toporog patáival.

Marcionila másfele néz, ajkát rágcsálva, hallgat. Maciel figyeli, majd próbálva oldani ismét a feszültséget a ládikóra pillant és köhint egyet: -Szóval...hol is van az a kulcs?