Életkor táblázat:

Hónap: Január

Emberborough felett napnyugta után, ismét vörösre váltott az ég, egy éjszaka erejéig. Az oka továbbra is ismeretlen, bár az itt lakók már megszokták ezt a jelenséget. Mégis, most többen is megállnak kicsit elmélázva bámulnak az égre, hisz havazik! A fehér hópelyhek látványa a vörös háttérrel igazán különleges és szokatlan képet fest a város fölé. Igazi hideg, havas Január és a hó kitartóan esik már napok óta, csak kisebb szüneteket tart. A város nyugati oldalán elhelyezkedő hegyeket már a téli évszak kezdete óta hó fedi, ilyenkor elég népszerűek itt a nyaralók és vendégházak, a síszezon miatt is, meg a téli ünnepeket is sokan itt tartják családostól.

Az egyik kisebb, csupán csak egy emelettel, de annál tágasabb nappalival és a város irányába tekintő erkéllyel rendelkező nyaraló is most élettel teli: hangosan szól a zene, mindenfelé égnek a lámpák, még a karácsonyi díszítő égők is világítanak, bár az ünnep már letelt egy ideje.

Hati kint álldogál az erkélyen, a korlátra támaszkodva és figyeli a távoli város fényeit. Egyik kezében egy poharat tart, másikban cigaretta füstölög, amit néha az szájához emel, mélyet szív belőle, aztán kifújja a füstöt. Annyira el van mélyűlve a gondolataiban, hogy észre sem veszi, mikor a háta mögött valaki félretolja az üveges ajtót, majd visszacsukja azt és csatlakozik mellé az erkélyen.

-Adsz egy tüzet?

Hati meglepődve pillant Cruellere, majd bólint és előhalássza zsebéből a gyújtót, aztán lenyomva a gombot rajta, előhívja a kis lángot. Cruelle, már szájában a cigarettával, közelebb hajol és sikeresen meggyújtja, máris szívva belőle: -Köszi...

Hati nem válaszol csak elrakja a gyújtót, újra a város felé pillant. Cruelle figyeli, majd kicsit bizonytalanúl szólal meg újra: -Hé...miért nem szóltál, hogy kijössz cigizni? Csak úgy eltűntél...

-Nem gondoltam, hogy olyan nagy dolog, hogy be kell előre jelentenem...Már itt se lehet nyugodtan cigizni, vagy most mi van??

-Jó, jó nyugi! –Cruelle meglepődve pislog. –Csak én is...akartam jönni...

-Most meg itt vagy, nem? –vízcsepp és iszik a poharából.

-Hati...miért vagy ilyen velem? Valamit mondtam, vagy csináltam? Amióta visszajöttem apámtól, azóta úgy beszélsz velem, mintha valami rongy lennék...

Hati rápillant, majd sóhaj: -Oké...igazad van...bocs, nem a te hibád, hogy...

-Hogy?

-Felejtsd el. –legyint egyet, majd apró, erőltetett mosoly. –Rendes volt a nagynénikédtől, hogy kölcsönadta a nyaralóját erre a közös kis bulira.

-Igen, Bessy nénikém már csak ilyen...bár igazából bárkinek szívesen kölcsönzi ki, persze összegért cserébe. A múltkor valami forgatást tartottak itt. –apró mosolyfélét erőltet magára, még mindig bizonytalanúl figyeli Hatit.

-Forgatást? Mit forgattak? Csak nem valami...szaftos kis filmet? –vigyor.

Cruelle erre már felnevet: -Fogalmam sincs, nem kérdeztem a részleteket, csak örültem, hogy nekünk ingyen adja erre a kis időre. Na meg, hogy közösen megtarthatjuk a születésnapunkat! –vigyor.

-Jah, érdekes, hogy ennyien tartjuk egyszerre: te, Sköll meg én. Aztán a húgom és még Fumi is. –feltartva kezét, ujjain számolgatja.

-Fumi! –nevet. –Jobb ha ezt nem hallja!

-Mért? Szerintem cuki név!

-Hmm, csak nem bejön neked?

-Dehogyis! –vízcsepp. –Egyáltalán nem az én esetem...-utolsót szív a cigijéből, aztán elnyomja a hóban.

-Ha te mondod...-mosolyog, majd Hati majdnem üres poharára pillant. –Kérsz még boros Colát?

-Jah...ez csak sima Cola, bor nélkül. –pillant le ő is a pohárra.

Cruelle meglepődve pislog: -Eh? Hogy hogy?

-Szemmel kell tartanom Sköllt, mert mikor részeg sok hülyeséget zagyvál össze. Ha én is berúgok akkor meg nem tudom felügyelni. –kínos mosoly.

-Szerintem vicces részegen. Oké persze, hogy marhaságokat beszél, de hát kit érdekel?

-Engem...-issza meg az utolsó kortyot a Colájából.

Cruelle értetlen fejjel figyeli Hati pofiját, próbálva kibogozni, hogy vajon mi is lehet az oka az aggodalmának ikertestvére józanságával kapcsolatban, de aztán feladja és fejét ingatja.

-Mindig ilyen gondoskodó tesó voltál? Persze Roseal szemben megértem, na de Sköll egyidős veled! Tud ő vigyázni magára!

-Igen, tud, de mikor részeg...-legyint egyet. –Különben meg igen, én vagyok a legidősebb, nekem kell felügyelnem őket. Lehet neked nehéz ezt megérteni, mert nincs testvéred, de...-néz Cruellere.

-Hmm értem amit mondasz...Sköll viszont utálja ezt az „én vagyok a legidősebb” dolgot. Kicsit tényleg fura, hisz az ikertesód és néhány perc...-kínos mosoly.

-Tudom, azért piszkálom vele! –vigyor. –De hogy hogy nem vagy rátapadva minden percben? Elvégre a pasid és csak nem rég jöttetek össze. –Hati arcán játékos, gonoszkás, sőt ironikus mosoly jelenik meg.

Cruelle meglepődve pislog, majd másfele néz sértetten: -Attól még nem vagyunk összeláncolva...

-Áh, kár! Pedig gondoltam legalább egyszer nem én kell szemmel tartsam! –figyeli Cruellet, nagyon is élvezi, hogy sikerült felbosszantania kicsit.

Cruelle csak csendben fújja ki a cigaretta füstöt, majd az üvegajtó felé pillant, be a nappaliba, ahol a többiek sürgölődnek. Sheyndal épp kezeit törölgeti, miután tányérokat pakolt a kis kávézó asztalra, ami körül egy hosszabb kanapé, egy fotel, meg néhány párna a földön is szolgál ülőhelyként.

-Hozzak még? –lép mellé Natsumi csendesen.

-Nem kell, hagyd csak. Nincs most hova tenni többet, a többiek majd az ölükben fognak egy-egy tányért vagy szalvétát. –kínos mosollyal pillant le a lányra. –Ha így tudom, hozhattunk volna még egy kisasztalt, vagy valamit...

-Evőpálcika?

Sheyndal először meglepődik, majd nevet: -Elég nehéz lenne a pizzát pálcikával fogyasztani.

Natsumi elmosolyodik: -De én nem pizzát rendeltem.

-Oh igaz! Hmm akkor megpróbálhatunk keríteni...-indul át a konyha részbe, ami a nappaliból nyílik, de nincs elválasztó fal vagy ajtó. –Bár azt hiszem a futár hoz majd a kaja mellé...

Natsumi követi, elhaladva a nagy konyhapult mellett, ahol a többiek gyűltek össze. Sköll és Ken’ichi épp skanderoznak, a pult ellenkező oldalain állva, mindkettő mellett egy-egy pohár ital. Már elég szépen látszik rajtuk, hogy többet ittak a kelleténél.

-Úgysem győzől le! –Sköll elvigyorodik figyelve Ken’ichi szemeit, miközben teljesen neki van feszülve a fiú karjának, erősen tartva magát.

-Háh! Már kezdesz izzadni haver! –Ken is elvigyorodik, bár a száját takaró kendőtől ez egyáltalán nem látszik, csak a hanglejtéséből és tekintetéből lehet rájönni. Ő is állja a sarat egyelőre.

-Hajrá bátyó! Te vagy az erősebb! Mutasd meg neki! –Fenri-Rose ökölbe szorított kezekkel áll Sköll mellett figyelve a küzdelmet és drukkolva.

-Pfff...én már rég lenyomtam volna! Mit taknyolod már az időt Ken?? –Fumiko unott fejjel nézi őket, majd otthagyja a bandát és csatlakozik inkább Sheyndal és Natsumihoz. Annak ellenére, hogy csak néhány lépés választja el őket a többiektől, út közben megtántorodik kicsit.

-Kicsit sok volt a szaké...-kuncog.

Sheyndal a konyhaszekrény alsó fiókjaiban keresgél: -Itt sehol nincs egy árva evőeszköz sem...ez hogy lehet??

Natsumi mellette áll, de lebegő fejének segítségével a felső szekrényekbe kukkantott be: -Itt sincs!

-Mit csináltok...? Valaki elvesztette a józan eszét és azt keresitek? –Fumiko felnevet, majd második szólamban is csatlakozik hozzá a nevetés.

-Eh nem...csak nem találjuk sehol az evőeszközöket...-Sheyndal sóhajtva egyenesedik fel elgondolkodva.

-Kell-e egyáltalán? –húzza fel fél szemöldökét Fumiko, közben háta mögül még mindig hallatszik a nevetés. –Áááá, fogd már be! –irritált pofival pillant hátra, annak ellenére, hogy nincs senki ott.

-Van akinek szükséges...-Natsumi feje visszaér a helyére, közben Fumikora pillant. –Nem mindenki zabál „kétpofára” csak úgy kézzel...

-Ez most mit akart jelenteni?! –Fumiko dühösen néz rá, kezét ökölbe szorítva.

-Jaj lányok, ne veszekedjetek már! –Sheyndal kínos fejjel próbálja csitítgatni őket, majd eszébe jut az emelet: -Oh! Talán odafent! Kevés esély van rá, de...-máris indul vissza a nappaliba, út közben odaszól a még mindig erejüket fitogtató, versenyző fiúknak: -Srácok, segíthetnétek egy kicsit!

-Máris jövök! –Ken’ichi azonnal elengedi Sköll kezét, otthagyva a pultnál és futólépésben Sheyndalhoz csatlakozik.

-Hé, ne már!! –Sköll csalódottan néz utána. –Nem hagyhatsz csak úgy itt!

-Bocs drágám! –Ken’ichi kacsint egyet vissza rá, majd nevet, ahogy Sheyndal után lépked fel a lépcsőn az emeletre.

-Nyaj, pedig már majdnem nyertünk...-Rose fülei lekonyúlnak. –Lehet azért futamodott meg!

Sköll sóhajt egyet és vízcsepp: -Jah...és még ránk mondják, hogy kutyák vagyunk, közben meg neki fütyülnek és máris ugrik! –morogja, közben lehúzza poharának tartalmát.

Fumiko visszatér a pulthoz és játékosan megveregeti Sköll vállát: -Ne vedd magadra, Ken-kun ilyen jó fiú lesz az unokatesód közelében...

-Hmm? Mire gondolsz? –Sköll Fumikora pillant félszemmel, közben máris újabb pohárral tölt magának először a vörös borból, aztán rá a Colát.

-Arra, hogy fülig bele van zúgva...

-Sheyndalba? Na persze! –felnevet. –Ken’ichi minden lánnyal ilyen!

-Szoknyapecér bleh...-Rose kiölti nyelvét, majd kuncog.

Közben Natsumi is csatlakozott hozzájuk, de csak csendben figyeli a beszélgetést, hol egyik, hol másik szörnyre pillantva.

-Ha nem hiszed, az a te dolgod, de én jól ismerem és nem igazán láttam más lánnyal ENNYIRE szófogadóan és kedvesen viselkedni. Persze, mindenkivel flörtől, meg szórakozik, de ez valami más. –fejét csóválja és vigyor.

Sköll vállat von: -Mindig is tudtam, hogy bolond, de ennyire? Sheyndalnak szerintem van pasija...vagy bárkit megkaphat magának, akit csak akar.

-Gondoljátok, hogy...?-szólal meg halkan Natsumi, közben a mennyezet felé néz.

Mindhárman ránéznek, majd egyszerre fel, követve Natsumi tekintetét.

-Öhm...mi az? Mit néztek?...Ugye nem egy pók??! –Fenri-Rose ijedt fejjel kapkodja tekintetét, máris készen állva a menekülésre.

A többiekből kitör a nevetés Rose reakcióját látva. Eközben, odafent az emeleten Sheyndal és Ken’ichi sikeresen találtak egy mosdót, két hálószobát, és egy beépített gardróbot. Evőeszközöknek nyoma sincs, mint ahogy Sheyndal is eredetileg számított rá.

-Hát én még ilyent nem láttam eddig...egy lakás evőeszközök nélkül! –sóhajt fel Sheyndal.

-Mi van azzal az ajtóval ott? Ott nézted már? –Ken’ichi indul az emelet végén lévő ajtó felé. –Lehet valami raktár is nem?

-Próbáltam már, de nem nyílik...-megy ő is vele és figyeli Ken’ichi próbálkozását ahogy lenyomja a kilincset, eredmény nélkül. –Látod? Zárva van. Cruelle nem említett semmit ezzel kapcsolatban, bár azt mondta, hogy az egész ház a miénk, de ezek szerint nem teljesen...Ez gyanús nekem egy kicsit, nem gondolod?

-És a kulcs?

-Nincs kulcs, ha lenne kinyitottam volna már.

-Neeem az. –felnevet és Sheyndalra pillant. –A házé...nem nyitja?

-Oh...nem tudom. –pislog meglepődve, majd elgondolkodik. –De meglehet...megyek és felhozom!

Máris indulna le, de Ken’ichi utána szól: -Várj! Gyere vissza és add ide...

-Mi? –Sheyndal értetlen fejjel fordúl vissza. –Micsodát? A kulcs lent...

-Nem a kulcsot! A hajadból azt a díszt! –nyújtja kezét, közben egyik térdére ereszkedve kukucskál be a kulcslyukon.

Sheyndal bizonytalanúl figyeli, de kiveszi a hajcsatját és kezébe nyomja: -Remélem tudod mit csinálsz...

Ken’ichi nem válaszol, csak a hajcsat végét behelyezi a kulcslyukon és elkezdi piszkálni vele.

-Lehetőleg ne tedd tönkre a zárt, mert akkor minket fognak...

Nincs ideje befejezni a mondatot, mert a zár máris kattan. Ken’ichi felegyenesedik, a hajcsatot visszanyújtja neki: -Arigato gozaimasu, Sheyndal-chan! –mosolyát ismét elrejti a száját takaró kendő, de tekintetéből és oldalra billentett fejtartásából, jól érzékelhető.

-Azta...ezt hogy csináltad?! –meglepődve néz rá, majd elmosolyodik és elveszi a hajcsatot. –Háh, nem is gondoltam volna, hogy ittasan is ilyen ügyes kézműves vagy! –nyitja ki az ajtót és belép a szobába.

Ken’ichi csillogó szemekkel néz utána. /Azt mondta, hogy ügyes kézműves vagyok! Én! Ezt el se hiszem! Pedig ezt mondta!/ Majd homlokát ráncolja: -Vagy tényleg berúgtam és épp álmodok?

-Mondtál valamit? –hallatszik a szobából Sheyndal hangja, majd sikeresen megtalálva a kapcsolót, fény gyúl a kis térségben. –Ez...mi ez?

-Áh nem, semmit!...Mi az? –lép be ő is a szobába, körbe pillantva.

A szoba szinte teljesen üres, csak a közepén helyezkedik el egy nagy fekete bőr burkolatú kanapé, párnákkal. Nem messze az egyik sarokban rengeteg fotózáshoz szükséges eszköz van lepakolva: fényképezőgépek, lámpák, meg egyéb táskák is amiknek nem látható jelenleg a tartalma. Sheyndal épp kicsit előre hajolva vizslatja a műszereket, közben farkincáját csóválja. Ken’ichi is közelebb lép, de mikor észreveszi Sheyndal feléje kínálkozó fenekét, tekintete megragad rajta, közben követi farkának lóbáló mozdulatait is.

-Hmm, ez érdekes...valakik itt forgattak valamit? Az is lehet, hogy fotózást tartottak...túl kevés a cucc egy filmhez vagy hasonlóhoz. De miért hagyták itt az egész felszerelést? Nyilván ezért volt zárva a szoba...

-Van egy-két ötletem...

Sheyndal megfordul Ken’ichire pillantva: -Hallgatlak.

-Öh...-gyorsan felnéz Sheyndal szemeibe, majd másfelé, aztán elfordul a kanapé irányába és fejével biccent egyet: -Hát...elég árulkodó ez nem? Fekete, bőrből készült. Tök sexy...sexuálisnak is mondhatom. –lecsüccsen, majd elterül a kanapén nevetve.

Sheyndal szemforgatva indul ki a szobából: -Nem kellene ilyeneket tudnod, a te korodban még...

Pár perc múlva már az egész banda fent van a szobában és szétszóródva kutat. Fenri-Rose egyik fényképezőgépet tartja kezében, csodálva forgatja és nézegeti. Sköll közben máris az egyik táskában turkál, kíváncsiskodva, Fumiko is mellette van figyelve Sköll ügyködését.

-Srácok, nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet ez az egész...nem hiába zárták le a szobát! –Cruelle aggódva figyeli a többieket.

-Tehát nem tudod, hogy mi történhetett itt? A nénikéd nem említett semmit erről a szobáról? Esetleg, hogy valami illegálist műveltek itt? –Sheyndal Cruelle mellett álldogál, ő is szemmel tartva a többieket.

Cruelle megrázza fejét „nem”-et intve: -Semmit...de nem hiszem, hogy illegális lenne...vagy ki tudja?

-Jaj add már ide! –Hati kiveszi Rose kezéből a gépet. –Már rég elindíthattad volna! –megnyomja az „On” gombot rajta.

-Naaa! Még összetöröd! –Rose duzzogva próbálja vissza halászni tőle, miközben Hati próbálja elővarázsolni a gépen a fotós menüt.

-Oh te jó ég! Fújj!! –hangzik fel hirtelen Natsumi hangja, ezzel egyidőben Sköll nevetni kezd.

-Nem hiszem el...!-Fumiko meglepődve pislog.

-Mi az? –ül fel a kanapén Ken’ichi, aki eddig hátradőlve lazsált, majd pár pillanat és ő is nevetni kezd.

-Eeeh, tegyétek azokat vissza inkább! –Sheyndal sietve lép Sköll mellé, aki az egyik nyitott táska tartalma mellett térdepel: különböző sexjátékszerek, kiegészítők stb.

-Akkor megvan, hogy mit is fotóztak itt...-Cruelle is csatlakozik hozzájuk, közben lábával megbökdösi az egyik “micsodát”, halványan elpirúlva.

-Ohohó! Meg bizony! –Hati félig tátott szájjal, a fényképezőgép fotói között váltogat a gombok segítségével, ezt a gépezet csipogó hangja is igazolja.

-Hadd lássam!! –Ken’ichi felpattanva a kanapéról máris Hati mellett terem, pár pillanat múlva pedig Sköll is.

-Fiúk...rakjátok le azt a kamerát! –Sheyndal vízcseppel pillant rájuk.

-Ez undorító...inkább kimegyek, míg el nem hányom magam...-Natsumi kimegy a szobából.

Rose is próbálja meglesni a fényképezőgép kijelzőjét, de a három fiútól nem lát semmit, ezért feladja és inkább az eszközöket veszi szemügyre kíváncsian: -Ezek...mire jók? Mire kellenek?

-Tudod Rose, arra mikor...-belekezd Fumiko, de Sheyndal leállítja: -Ne most tartsunk erről előadást jó?! Inkább szedjük össze aztán tűnjünk el innen! –térdepel le és elkezdi hamar behajigálni a táskába a dolgokat. Cruelle pirúlva segít neki.

-Jó, jó, ha annyira sürgős lett...-Fumiko vállat von, ő a többi, szétpakolt felszerelést rakosgatja vissza a helyére, olyan módon, hogy legalább valamennyire az eredeti elrendezésnek megfeleljen és ne lehessen észrevenni, hogy elmozdították őket.

-Héé én még nem is láttam őket rendesen! –Hati indul a lányokhoz, közben a fényképezőgépet a másik két fiúra hagyta.

-Nektek ott vannak a mesztelen fotók! –Sheyndal dühösen néz fel Hatira.

-Mesztelen fotók? Juj...megmondalak apának! –Rose kuncogva néz Hatira.

-El ne járjon a szád erről! –vízcseppel néz a húgára.

-Dögösek a képek...-Sköll kikapcsolja a fényképezőgépet és visszarakja azt is a helyére.

-Én megnézhetem?? –Rose reménykedve néz a gépek felé.

-Hmm mi lenne, ha inkább megmutatnám hogyan kell használni azokat a cuccokat, Rose-chan? –Ken’ichi átöleli Fenri-Rose derekát, magához húzva.

Rose meglepődve néz fel rá, míg Hati rögtön felmorran: -Szállj le róla!

Sköll is odalép és átölelve Ken’ichi vállát húzza el indulva kifelé: -Gyere inkább igyunk még egyet...

-Persze, csak vicceltem na! Nem kell olyan komolyan venni! –nevetve elengedi Roset, másik karjával ő is átkarolja Sköll vállát és indul vele ki a szobából.

-Itt végeztünk...mehetünk, gyerünk kifelé mindenki! –Sheyndal terelgeti ki a szobából a maradék bandát. –Rossz ötlet volt bejönni ide...

-Pff ugyan már! Nem mintha mindegyikünk nem látott volna már ilyesmit...-Hati unott fejjel néz rá.

-Akkor miért voltál olyan kíváncsi? –Fumiko vigyorogva néz rá.

-Kapd be! Csak úgy! –morran rá.

-Nem azért mondtam, hanem ezekért a dolgokért tuti visszajönnek még ide, és mi van ha eltűnik valami? Minket fognak gyanusítani!

-De nem loptunk el semmit! És ez az én nénikém háza! –Cruelle összefonja karjait. –Nem fog minket elárulni!

-Nagyon remélem. –sóhajt fel Sheyndal.

-És ha tényleg illegális a dolog? Nem volt a táskákban esetleg drog, fegyver stb.? Eléggé gyanúsan festett az egész felszerelés... –Fumiko indul le a lépcsőkön.

-Nem láttam ilyesmit, de nem nyitottuk ki az összes táskát...-néz rá Cruelle.

Közben megszólal a kaputelefon csengője.

-Ez a futár lesz a kajával! Gyertek segíteni! –Sheyndal máris szalad előre, le az ajtóhoz.

-Te, Cruelle...-áll még félúton a lépcsőn Hati elgondolkodva.

-Hmm?

-Nem lehet, hogy a nénikéd valami modell másodállásban? –vigyor.

-Háh, jó vicc! De miért engem kérdezel? Te nézted meg azokat a képeket...-Cruelle ironikus mosollyal pillant rá, majd otthagyja Hatit és siet segíteni a kaja behordásában.

-Uhh, leégtél! –Fumiko is vigyorogva hagyja ott Hatit, aki meglepődve pislog, majd duzzogva ül le a lépcsőre. /Na és ha megnéztem?? Csak nem féltékeny? Jah persze, valszeg Sköll miatt...De akkor miért nem neki vágta a képébe!?/

Néhány óra múlva, miután mindenki jóllakott, a születésnapi torta is nagyjából elfogyott a köszöntések és koccintások közepette, a borból sem maradt már egy korty sem. Sköll teljesen kiütötte magát, elaludt a kanapé egyik sarkában. Rose és Fumiko is felvonultak aludni az emeleti hálószobákba. A többiek még ébren vannak, Sheyndal hozzálátott a mosogatáshoz, Natsumi meg segédkezik a folyamatban. Cruelle és Hati ismét kivonultak az erkélyre cigarettázni.

-Nem volt gond Sköllel...

-Nem szerencsére. Hamarabb bealudt minthogy mesélni kezdett volna. –Hati nyugodt mosollyal szív cigarettájából.

-Örülök...mármint, hogy nem okozott gondot neked! Nem annak, hogy berúgott! –Cruelle kínos mosollyal néz másfele. /Áh, mi a fenét csinálok?? Zagyválok itt össze-vissza!/

-Minden rendben? Te mennyit ittál?

-Igen, persze! Öhm minimálist...nem volt úgy, hangulatom hozzá most.

-És még én viselkedek furán? –Hati elneveti magát.

Cruelle elpirúl és mosolyogva néz rá: -Ha ha...nagyon vicces, de jól vagyok tényleg.

Hati bólogat, közben elnyomja a cigaretta csikket: -Oké, azt hiszem én is lefekszek. Megosztozom a kanapén Sköllel...

-Ne! Várj! –Cruelle hirtelen megfogja Hati karját, de gyorsan el is engedi. –Vagyis...Hati, én...

Hati pislogva figyeli és felhúzza félszemöldökét.

-Már...régóta, akartam valamit...öhm, vettem neked valamit.

-Vettél ajándékot? De nem úgy volt az egyezség, hogy nem ajándékozunk egymásnak? Senki, senkinek?

-De! Csak ezt nem...vagyis ezt nem most vettem, hanem még régebb. –Cruelle nem mer ránézni, a földet figyeli, kabátzsebében turkálva.

-Régebb? Semmit sem értek. Nem Sköllnek kellett volna inkább…?

Mielőtt Cruelle tovább magyarázkodhatna, vagy bármit tehetne, Ken’ichi érkezik nagy iramban és Hati nyaka köré fonva karjait, félig rajta landol, bele csimpaszkodva.

-Hatiiiiiiiii! –hangja kicsit másképp cseng most, mert ugyan nem teljesen részeg, de azért szépen becsiccsentett ő is.

Hati megtántorodik a súlytól, de sikeresen megtartja magát, Cruelle meglepődve néz rájuk, elfeledkezve a mondandójáról.

-Mit...mit pusmogtok itt kint ti ketten?? Gyanús ez nekem...

Hati lefejti magáról a fiú karjait: -Bűzlesz az alkoholtól...

-Jóh persze...kicsit ittam na. –vállat von. –De attól még jól látok! És igenis gyanúsak vagytok ti ketten...folyamatosan együtt tűntök el és tur...turbékoltok!

-Hagyjál már! Az agyadra ment a pia!

-Csak cigizni jöttünk Ken, semmi különös...-Cruelle kínosan mutatja fel a még füstölgő cigarettáját.

Ken’ichi figyeli, de nem biztos, hogy eljut hozzá rendesen az „üzenet”, mivel a következő percben ismét Hatira csimpaszkodik, aki újra lökdösi el magától irritáltan.

-Hatiii...olyan cuki a húgod! Látom nőnek a cicii!

-Már megmondtam, hogy felejtsd el a húgom!! –Hati most már vicsorít és morrog is rá. –Most töltötte csak be a 10et!

-Mért baj az? Tán öreg vagyok?

-Csak hagyd békén te seggfej!! –Hati félrelöki az útból és indul be a házba, közben még hátraszól: -Különben megbánod! –azzal hangos csattanással behúzza maga mögött a tolóajtót.

Ken’ichi nevet és a korlátra könyököl, ahonnan kicsit már félresöpörte előzőleg Hati a havat. Cruelle figyeli, majd leesik neki: -Ezt most direkt csináltad?!

-Okos lány vagy te Cruelle-chan! –néz rá, mintha kicsit józanabban csillanna a szeme.

-Miért? Meg akartál szabadulni Hatitól, csak szórakozásból, vagy...?

-Igen, kettesben akartam maradni veled. –kacsint egyet rá, közben előhalássza saját cigaretta csomagját.

-Velem...? –Cruelle zavarba jön a kacsintástól, tovább vizslatva értetlenül a fiút.

-Te vagy itt a legnormálisabb lány, akivel el lehet beszélgetni kicsit...-lehúzza a kendőt az álla alá, láthatóvá válik a szája szélétől induló és egészen füléig tartó hosszú vágás, arcának mindkét oldalán. Rágyújt egy szál cigire.

Cruelle továbbra is figyeli, várva válaszát, közben tekintete a vágásra téved akaratlanul is.

-Ne bámulj már így kérlek...tudod, hogy utálom...-Ken’ichi a földet nézi, mégis megérezte Cruelle szemeit magán.

-Oh bocsi! Nem akartam! –gyorsan elfordul. –Még mindig ennyire zavar? Pedig kaja közben sokan voltunk körülötted és...

-Tudom, de az más...valahogy más érzés, mint mikor csak egy valaki van melletted és az bámul. Gomene, tudom, hogy hülyeség, de attól még utálom ezt az egészet...Utálom, hogy így nézek ki!

-Nem olyan rossz az! Szerintem jóképű srác vagy! –Cruelle mosolyogva pillant rá, és barátságosan vállára teszi kezét.

-Elég jóképű Sheyndal szemeiben is? –kérdi halkan, közben a lányra pillant.

-Mi? Sheyndal szemeiben? Ezt, hogy érted? –Cruelle meglepődve pislog.

Ken’ichi felsóhajt: -Azt hittem már mindenki észrevette, de ezek szerint te nem! –kínos vigyor, szája teljesen eltorzúl.

-Neked tetszik Sheyndal??

-Csss, azért nem kell szétkürtölni!...Igen, sőt, szerelmes vagyok belé, de nyilván csak egy álom marad...Elérhetetlen álom...

Cruelle figyeli, majd bátorító mosollyal veregeti meg a vállát: -Hé, szerintem ne add fel! Sheyndal olyan aranyos és kedves mindenkivel, veled is! Lehet csak ő sem vette észre! Lehet, hogy ha tudná mit érzel, akkor...

-Hagyd ezt a süket dumát! Ő csak gyerekként néz rám...egyike vagyok a gyerekeknek, akikre vigyáz...-szemforgatva pillant az égre.

-Szerintem ez nem igaz. Egyikünkre sem úgy tekint, mint egy gyerekre, inkább mint a családjára vagy barátokra.

-Ez az! Látod? Ez a válasz...-még mindig az eget nézi, cigarettája kialszik kezében egy kis szél fuvallat hatására.

-Mi...a válasz?

-Hullócsillag! Láttad?

-Ken..? Hahó?

-Milyen szép...-majd lepillant a város irányába, nem figyelve Cruellere.

-Hallasz engem? –Cruelle kinyújtva karját, kezével Ken’ichi szemei előtt integet.

Ken’ichi hirtelen megfogja, majd elhúzza szemei elől Cruelle kezét: -Mi az ott??!

-Aucs, héé! Miről beszélsz? –morcosan próbálja elhúzni karját, de a fiú erősen tartja, aztán még jobban megszorítja izgalmában.

-Nézd már! Ott! Az a fény! –mutat lefelé, tőlük nem is olyan messze a hegyoldalon, a fenyőfák között egy mozgó fénypontra.

Cruelle is jobban szemügyre veszi most már, hogy merre is mutat barátja, és csakugyan: egy lassan haladó fényes pont látszik a fák között, nem a földhöz közel, de nem is túl magasan. A fénytől halványan megvilágítva, mintha két csuklyás, gyanús, sötét alak formálódna ki, ahogy lassan botorkálnak a hóban előre, a város felé.

-Szólok a többieknek! –Cruelle kiszabadítva végre karját Ken’ichi szorításából, szalad be a házba.