Életkor táblázat:

Hónap: Január

Nemsokára már a konyhapultnál üldögél a két csuklyás alak, csendben figyelik a körülöttük kíváncsiskodó kis csapatot. A néhány mondat alapján, amit az úticéljukkal kapcsolatban közöltek, kiderült, hogy mindkettő nőnemű szörny. Velük együtt a házba mintha a hideg is kissé beférkőzött volna, így míg Ken’ichi néhány fadarabot pakol a kandallóba, hogy a tűz újra erőre kapjon, addig Sheyndal vizet tesz fel forralni a tűzhelyre.

-Tehát Emberboroughba indultatok? –Cruelle kíváncsian figyeli a két alakot, akiknek még mindig félig takarja az arcát a csuklya árnyéka, de az egyik bólint.

-Csak ennyi cuccal...? –Hati homlokát ráncolva figyeli szintén őket, velük szemben állva.

Kérdése jogos, hiszen a két alakon csupán csak egy-egy kis hátizsák van, semmi más csomag. Maga a kapucnis köpeny amit viselnek fekete színű, de nem látszik valami túl melegnek, ezt az is bizonyítja, hogy jól láthatóan néha megborzonganak, még így a kellemesen meleg konyha környezetében is. Lábukon csizma van, de az sem kifejezetten téli túrázásokra van kitalálva, most a hó olvad róluk és a szék alatt egy kis tócsát formálva csöpög.

-Na mindjárt melegebb lesz itt! –kezeit porolgatva csatlakozik a többiekhez Ken’ichi. –Nem kellene levetni azokat a vizes göncöket?

-Ne erőszakoskodj már! –Cruelle vízcseppel néz rá.

Hati felhorkant: -Ken azt hiszi, hogy minden csaj neki akar vetkőzni!

A két alak egymásra néznek, majd az egyik feláll a székről: -Menjünk innen Conwenna...

-Na de...-áll fel a másik is.

-Már nincs olyan messze az a város! Reggelre oda is érhetünk, ha nem szarakodunk itt, ezekkel! –int a többiek felé. –Semmi értelme az egésznek!

-Mi az, hogy „ezekkel”?? –Hati dühösen morran fel. –Vigyázz a szádra, te kis...!

Cruelle gyorsan mellé lép és kezét Hati szájára tapasztja: -Hatiiii!

-Te kis? Te kis mi, he?! Mit is akartál mondani?? –az egyik, látszólag türelmetlenebb alak, most végre leveszi fejéről a kapucnit, teljes mértékben láthatóvá válik arca, zöld bőre, sőt zöld haja is, ami két oldalt felnyírt, középen pedig mohawkot visel, de az most lelapult állapotban van.

-Hagyd abba, Ciarra! Segíteni akarnak! –megfogja a lány karját a másik alak, közben ő is leemeli a kapucniját. Meglepő módon, ugyanúgy néz ki, mint a másik lány, kivéve, hogy neki nincs felnyírva a haja, hanem lófarokba kötve viseli.

-Ikrek! –Natsumi meglepődve szólal meg, eddig Sheyndal mellett álldogált, nem messze a többiektől.

-Wáóóó! –pislog meglepődve Ken’ichi, valószínűleg kifejezve a többiek véleményét is.

-Ühm...igen, ikrek vagyunk. –a copfos lány mosolyogva néz rájuk. –Bocsánatot kérek, illetlenek voltunk...

-Heh, még, hogy illetlenek...egyeseknek túl nagy a szája...-morogja a mohawkos lány, karjait összefonva mellkasa előtt.

-Khm, ahogy mondtam...-pillant rá szemrehányóan testvére, majd vissza a többiek felé. –Az én nevem Conwenna Síth, ő pedig az ikertestvérem Ciarra Síth, mi tündérkutyák vagyunk.

-Szóval tündérkutyák...ezért vagytok ilyen szépek! –Ken’ichi elvigyorodik, bár kendője takarja a mosolyát.

Most a két jövevényen van a sor, hogy meglepődjenek Ken megjegyzésén, de mielőtt felocsúdnának, Sheyndal lép oda hozzájuk mosolyogva, egy-egy csészét tartva kezében, amik forró teával vannak töltve.

-Gyertek, igyátok meg, ez majd felmelegít kicsit. –nyújtja nekik a csészéket. –Gyümölcs tea, csak ezt találtam a konyhaszekrényben, remélem azért iható...

-Oh köszönjük! –Conwenna csillogó szemekkel veszi át a csészét, megszimatolva a tartalmát. –Mmm...

Ciarra kicsit óvatosabban ugyan, de ő is átveszi a csészét, lepillant a földre, majd a többiek felé: -Miért segítetek? Akár gyilkosok is lehetnénk, vagy betörők, vagy bármi...

-De nem vagytok azok, igaz..? –Natsumi kissé halkan, félénken szólal meg, továbbra is a konyha részben álldogálva.

-Amit Natsu akart mondani, az az, hogy nem tüntök veszélyesnek, túl fiatalok vagytok még szerintem. –Sheyndal felkuncog.

-13at töltöttük nem rég...finom a tea. –válaszol mosolyogva Conwenna, miután kortyolt a teából.

-Akkor majdnem egyidősök vagyunk! –vigyorog Cruelle. –Miért nem maradtok itt éjszakára? Még mindig havazik...

-A város már közel van...-pillant fel a csészéjének bámulásából Ciarra, előbb Cruellere néz, aztán szép lassan végigsiklik tekintete az egész jelenlévő bandán és megállapodik Hatin.

Hati tekintete összeakad vele, de bizonytalanúl figyeli: -Nem annyira közel, mint gondolnátok...

-Ciarra, szerintem igazuk van. Itt megpihenhetnénk, legalább míg kivilágosodik kicsit. Nem tudom mennyi ideig bírja még az elemlámpa, anélkül meg biztosra eltévedünk és...

-Jó, jó! Legyen ahogy akarod...-Ciarra morran egyet és visszaül a székre, majd iszik a neki szánt teából.

Conwenna cukin elmosolyodik, de mielőtt megszólalhatna gyomra hangosan megkordúl: -Uhh...bocsánat, csak...

-Ne aggódjatok, keresünk valami kaját nektek! Azt hiszem maradt még néhány szelet pizza. –Sheyndal máris indul a hűtőhöz.

A „pizza” szóra mindkét lány izgatottan kapja fel fejét, Conwenna még a farkát is csóválni kezdi.

-Ááh nagyon cukik vagytok! –Ken’ichi elneveti magát, majd Conwenna mellé lép és rákacsint: -Apropo én Ken’ichi vagyok, de szólíts csak nyugodtan Kennek.

Conwenna meglepődve néz rá, majd halványan elpirúl.

-Így már mindjárt jobb színed is van! –játékosan megérinti a lány ajkát hüvelykujjával.

-Állítsd már le magad! –Hati megfogja vállát, kicsit elhúzva a fiút, majd Conwennara pillant sármos mosollyal: -Én Hati vagyok, üdv Emberboroughban.

-Lényegében, most épp nem vagyunk Emberboroughban...-jön közelebb végre Natsumi is.

Conwenna csak kapkodja fejét, hirtelen azt sem tudva, hogy kire figyeljen, míg Ciarra csendben ül a széken, teájába bámulva.

-Hű, de okos valaki! –Hati vízcseppel néz Natsumira.

-Ő Natsumi, valahogy mindenre van válasza, pedig sokat hallgat. –mutat Natsumi felé Ken’ichi.

-Legalább nem zagyválok össze mindenféle marhaságot, mint ti...

Conwenna kuncog, majd mosolyogva bólogat: -Örvendek!

Cruelle mosolyogva figyelte őket eddig, közben szép lassan átoldalazott Ciarra mellé, aki mindvégig nem vette észre.

-Minden rendben...? –pillant le a lányra.

Ciarra meglepődve néz fel rá, mint aki most ébredt fel.

-Amúgy én Cruelle vagyok. –kezet nyújt neki és elvigyorodik. –Látom ugyanaz a fodrászunk!

Ciarra Cruelle hajára pillant, majd bólint lassan és kezet fog vele: -Azt hiszem...

-Itt a kaja! –Sheyndal érkezik kezében most egy-egy tányérral, rajtuk kettő-kettő darab pizza szelet. –Tudom, hogy nem valami sok, de sok az éhes száj a házban. –teszi le a pultra a tányérokat, közben Conwenna is helyet foglal a széken.

Mindkét lány farkas éhséggel falni kezdi a pizzát, amit pár perc alatt el is tüntetnek.

-Mióta nem ettetek? –szedi össze a tányérokat Natsumi, miután végeztek a lányok.

-Úgy...két napja? –Conwenna testvérére néz homlokát ráncolva, az meg bólint igazolva az állítást.

-Uhh, az nem semmi...-csóválja meg fejét Ken.

Sheyndal eddig velük szemben ült a pultnál, most feláll a székről: -Ha gondoljátok megágyazok nektek...de tényleg jó lenne levetni legalább a köpenyt, mert megfáztok.

-Nem szükséges, jó nekünk a földön is! De azért köszönjük öh...? –Conwenna kérdőn néz fel Sheyndalra.

-Ő Sheyndal, a legsexybb nő a világon! –Ken’ichi szerelmes mosollyal pillant rá.

-Ken...-Sheyndal apró, „hagyjuk már” mosollyal néz vissza rá, majd indul fel az emeletre: -Akkor hozok még legalább takarókat és párnát...

-A hátizsákokat és köpenyeket nyugodtan letehetitek a fogashoz, ott megszárad. –Cruelle nyújta kezét, hogy lesegítse a táskát Ciarra hátáról.

-Már ha találunk helyet nekik...-Hati kínos pofival néz a sok kabáttól roskadozó fogas felé.

-Áh, ez már semmi a többi mellé! –Ken’ichi is segédkezik közben Conwennának, először a hátizsák, majd a köpeny kerül le a lányról, akin így egy hosszú szoknya és egy pulóver marad csak.

Ciarra szintén hasonlóan van öltözve, de rajta szoknya helyett nadrág van. A lány közben elkezdi kifűzni csizmáját is.

-Basszus, hogy nem fagytatok meg? Mióta vagytok úton? –Hati figyeli Ciarra mozdulatait, ahogy az megszabadúl lassan a lábbelitől.

-Már egy ideje...-nem néz fel Hatira, főleg mikor jól láthatóan el is pirul, mert egyik lábán bizony kilyukadt a zokni és kikandikál a lábujja.

Hati elmosolyodik: -Ne aggódj, a lányok biztos tudnak nélkülözni egy új pár zoknit.

Ciarra most pillant fel rá, majd gyorsan másfele. Közben Cruelle és Ken’ichi elintézték a ruhák és táskák felpakolását a fogasra, Natsumi meg letakarította a fotelt. A kanapén Sköll továbbra is alszik, a háttámla felé fordulva, félig a párnába fúrva pofiját, halkan horkol. Semmit nem észlelt a körülötte történtekből.

-Egy valakinek van hely a fotelen...-néz a többiekre Natsumi.

-Ciarra, feküdj te oda, én majd alszok a földön.

Ciarra bólint, közben a fotelhez lép nézve a helyet, körbe pillant a nappali részen.

-Felajánlanám a kanapén a helyemet, de nem hinném, hogy jó ötlet Sköll mellett aludni...sokat rugdosódik...-Hati kicsit arrébb tolja testvérének lábát a fekhelyen és leül mellé. –Szóval ezt vállalom én.

-Aha, vagyis te őrködsz a lányok felett. Játszod a menőt mi? –Ken’ichi vigyora nem látható, de hallható.

Hati vízcseppel néz rá, de mielőtt válaszolhatna Sheyndal érkezik le párnákkal és takarókkal karjában.

-Oké, kissé nehéz volt úgy összeszedni valamit, hogy másnak is maradjon, de azért csak találtam. –elkezdi lepakolni egyik párna-takaró kombót a fotelre, másikat a földre. –Viszont Ken...neked nem marad párna, csak takaró...

-Ez megszívtad! –Cruelle felnevet.

-Igen, mert az ülőpárnákat is lenyúltátok!...Hmm legfeljebb bent alszok azon a kényelmes bőr kanapén. –Ken’ichi vállat von.

-Nem! Abba a szobába, többet senki nem megy be, míg itt vagyunk! –pillant rá Sheyndal szigorú tekintettel.

Ciarra és Conwenna értetlenül néznek egymásra, közben lassan elhelyezkednek a nekik szánt fekhelyeken.

-Jó, jó csak vicc volt!...Akkor melléd bújhatok ma éjszaka? –Ken’ichi nagy kutyus szemekkel néz rá.

Sheyndal nem válaszol csak hozzávág egy takarót Kenhez, majd indul fel az emeletre.

-Gyertek lányok, ideje, hogy mi is nyugovóra térjünk, mert holnap fáradtak leszünk...

Natsumi fejét csóválva indul Sheyndal után: -Jó éjszakát, mindenkinek...

Cruelle kínos mosollyal veregeti meg a csalódott Ken’ichi vállát: -Szép álmokat! –azán ő is indul a lányok után.

-Nektek is! –int Hati, majd vigyorogva néz Kenre és tátogja hangtalanul: -Beszoptad.

Ken’ichi duzzogva beint neki és ledobja a földre a takarót, majd ráül, háttal mindenkinek. Hati vigyorogva dől el a kanapén, magára húzva a takaró másik felét, el Skölltől. Az ikrek eddig figyelték őket, és most először Ciarra ajka is apró mosolyra húzódik, miközben jól beburkolózik a takaróba. Conwenna is elhelyezkedik betakarózva és körbe pillant a tágas helyiségben, majd az üvegajtó felé fordítja fejét, gondolataiba merülve nézi a vörös eget és havazást. /Végre megpihenhetünk kicsit...Nagyon elfáradtam, hány nap telt el azóta? Már elvesztettem a fonalat. Holnap elérjük a várost, de...mi lesz tovább? Mihez kezdünk? Semmink sincs...mi lesz így velünk? Hol fogunk aludni és mit fogunk enni? Minimális pénzünk van csak! Segítségre lesz szükségünk! Segítséget kell szereznem! De hol? Olyan kedvesek és aranyosak ezek a szörnyek mind...és Hati milyen jóképű...! Nem! Ilyesmire nem szabad most gondolnom!... Vajon ők, segítenének? Most szállást adtak, de...?/

Gondolataiból hirtelen mocorgás riasztja fel, de csak Ken’ichi az, aki szintén, végre elfeküdt a földön, félig feje alá gyűrve a takarót, félig magára terítve azt. Conwenna mosolyogva figyeli, majd alvó testvére felé pillant, végül ő is eldől, de még egy darabig a hóesést nézi, míg szép lassan álomba merül.

A reggel hamar elérkezik, jóval gyorsabban, mint a legtöbb szörny szerette volna, elvégre későig ébren maradtak a jövevények miatt. Ettől eltekintve vannak néhányan akik atívabbak már most, míg a többiek csak épp hogy ébredeznek vagy még alszanak. A konyha részben Natsumi épp reggelihez keresgél, feje a hűtőben van félig, míg teste a pult mellett álldogál, közben Rosenak meséli a tegnap éjjel eseményeit. Rose figyelmesen hallgatja, közben néha kíváncsian pillant a kávézó asztalka körül, még alvó, banda felé.

-Eh? Hogy lehet, hogy ők is ikrek??

-Nem csak a te bátyáid lehetnek azok. –Natsumi szórakozottan nyit ki egy doboz tejet és megszimatolja, hogy biztos nem romlott?

-Nem úgy értettem, hanem az ikertestvérek azért ritkák! Hogy lehetséges, hogy pont ide tévedtek? –Rose felkönyököl a pultra, ülve az egyik széken.

-Nem tudom, csak odakint mászkáltak a hóban. Azt mondták a városba tartanak. –Natsumi tele tölti poharát tejjel, majd egy doboz zabpelyhet nyit ki és visszatér a pulthoz leülve Roseal szemben.

-Minek? Oda költöznek?

-Nem mondták. –Natsumi vállat von, majd egy maréknyi zabpelyhet bekap és iszik rá egy korty tejet, aztán összerágja az egészet.

-Furán eszel...-pislog Rose meglepődve.

-Így gyorsabb és kevesebb a mosogatnivaló is...

-Nyaj megöl a kíváncsiság! Mikor kelnek már fel!? –türelmetlenül pattan le a székről.

Ekkor Sköll pont ásítva ül fel a kanapén és nyújtozkodik. Haja össze-vissza áll, ujjaival beletúr és megvakarja fejét, miközben körbepillant a szobában, mintha azt nézné épp, hogy hol van? Majd feltápászkodik és kibújik Hati mellől, lemászva a kanapéról, indul a konyha részbe a lányokhoz, út közben észre sem veszi a többi alvó társát.

-Hello, mit esztek? –kíváncsian pillant a pultra.

-Úgy nézel ki, mint valami kukás...-Rose végigpillant bátyja gyűrött ruháin.

-Mi? –néz le magára Sköll, majd vállat von. –Jah...hát ha így aludtam.Úúú van még benne igaz?? –nyúl a doboz tej után.

-Csak tessék...-Natsumi átadja neki. –De legalább töltsd ki egy pohárba!

Sköll már épp a szájához emelte a dobozt, hogy igyon belőle, de aztán vízcsepp és lerakja a pultra, indulva egy pohár után: -Nők...

Natsumi szemforgatva folytatja tovább a reggelijét, míg Rose fejét csóválja, de mosolyog jól ismerve bátyjait és szokásaikat. Sköll visszatér egy pohárral és tölt magának a tejből, közben leül a pulthoz ő is, a húga melletti székre.

-Hogy tudsz tejet inni másnaposan, reggel? Nem hányod el magad? –Natsumi elgondolkodva figyeli Sköllt és előtte a pohár tejet.

Sköll vállat von és szóra nyitja száját, de Rose megelőzi: -Immunis.

-Immunis? Ezt hogy érted?

-Úgy, hogy ő nem normális! –Rose vigyorogva ad kokit bátyja fejére.

-Ha-ha-ha...-Sköll vízcseppel hessegeti el húga kezét. –Hagyjál már!

-Ühm...jó reggelt...-szólal meg egy hang, kissé félénken és halkan.

Mindhárman a hang irányába néznek, Conwenna az, úgy tűnik olyan csendesen kelt fel, hogy észre sem vették. Fenri-Rose és Sköll is egyaránt meglepődve nézik a lányt, ahogy az kicsit közelebb jön a pulthoz.

-Szabad...?

Natsumi int neki, hogy üljön le, miközben ő meg feláll helyéről és a mosogatóhoz megy berakva üres poharát a kagylóba. Conwenna leül a székre, a vele szemben ülőkre pillantva pislogva, hirtelen nem tudja, hogy mit mondhatna, mivel indíthatna beszélgetést?

-Te...egy angyal vagy...? –pislog Sköll elképedve.

Rose majdnem leesik a székről, míg Conwenna elpirúl és értetlenül pislog.

-É-én?? Nem, dehogy! Én csak...nem emlékszel, rám? –zavartan, vörös pofival nézi Sköll szemeit.

Sköll homlokát ráncolva, szemeit összehúzva próbál összpontosítani, mikor újabb kokit kap fejére Rosetól.

-Te lüke! Ő az egyik új vendég!

Sköll rámorran: -Mondtam, hogy hagyd ezt abba! Miféle vendég?? Valami meglepetés ajándék?

-Nem! Hanem...

-Áh mennyit tudtok pofázni! Majd szétmegy a fejem! –Ken’ichi halad el mellettük célba véve a konyhaszekrényeket, keresve egy poharat, majd a csapból tölt magának vizet és iszik, háttal a többieknek, így ugyan felemeli a kendőt a szájáról, de egyáltalán nem látszik arca.

Közben a fotelből is mocorgás hallatszik, Ciarra feláll nyújtozkodva, a konyha felé pillantva. Sköll és Rose, de főként Sköll, lenyűgözve néznek végig Ciarran.

-Duplán látok...-motyogja Sköll, lepillantva poharára, hogy biztos tej van benne?

-Uhh haver, amennyit az este ittál, nem csodálkozok...-Ken’ichi megveregeti vállát, majd indul a fürdőszobába. –Remélem találok valami fájdalomcsillapítót...-motyogja orra alatt, de a kendőtől alig lehet hallani szavait.

-De jóóó a hajad! –Rose csillogó szemekkel nézi Ciarra továbbra is lekonyult, kissé borzos mohawkját. –És olyan klassz a bőrötök színe is!

-Mi a frász folyik itt?? –pislog Sköll összezavarodva.

Conwenna még mindig bizonytalan fejjel nézi Sköllt. /Hogyhogy nem emlékszik ránk? De az este még be is mutatkoztunk, ennyire részeg lett volna? Pedig nem tünt annak...jaj pedig olyan jóképű és...Nem! Nem szabad ezzel foglalkoznom most!/ Conwenna megrázza fejét és máris szóra nyitja száját, de testvére közbeszól:

-Hé...merre van itt a wc?

-Megmutatom, gyere utánam...-Natsumi közben még egy doboz tejet vett ki a hűtőből és lerakva a pultra, indul ő is a fürdőszoba irányába, Ciarra követi.

-Ez olyan izgalmas! Éjszakai látogatók! –Rose mosolyogva néz Ciarra után, majd Conwennara. –Az én nevem Fenri-Rose, de mindenki csak Rosenak hív. Ő meg az ütődött bátyám, Sköll, aki teljesen kiüti magát mindig a piával! –huncut vigyorral néz Sköllre.

-Fogd be...ez nem igaz...

-Sköll...? Az este más nevet mondtál...vagy én emlékszem rosszúl? –Conwenna kínos mosollyal nézi a vele szemben ülő fiút.

-Én?...Szerintem az nem én voltam, mert emlékeznék egy ilyen sexy lányra! Öh, vagyis kettőre...Ikrek vagytok? –Sköll sármosan mosolyog rá.

Conwenna lélegzete teljesen elakad és ismét elpirúl, gyorsan lesütve szemeit: -I-igen...

-Klassz! Ritkán találkozunk más ikerpárral!

-Az már biztos! –Ken’ichi érkezik vissza vigyorogva és megáll Conwenna háta mögött, megfogva a lány vállait.

Conwenna meglepődve néz fel rá, tekintete találkozik Ken’ichieval, aki rákacsint.

-Ken! Szállj már le róla, épp beszélgetünk!

-Neked meg mi bajod? Te foglalt vagy, van nőd, vele foglalkozz! –pillant rá, de azért elengedi Conwennat és indul vissza a nappali részbe, út közben magához véve táskájából egy rajzfüzetet és ceruzát.

Közben Ciarra is visszaér a fürdőből, de nem csatlakozik a többiekhez, hanem visszaül a fotelbe, magára terítve a takarót is. Annak ellenére, hogy az éjszaka még mennyire sietősen akart továbbállni, most úgy tűnik meggondolta magát, egyelőre. Natsumi közben indul fel az emeletre, a lépcsőn félúton találkozik a lefelé érkező Cruellel, mindketten biccentenek a másiknak köszönésképpen.

-Öhm én Conwenna vagyok, és ott a fotelben az ikertestvérem Ciarra...-mosolyogva néz Sköllre, majd Rosera. /Gondolhattam volna, hogy már foglalt. Túl jóvágású ahhoz, hogy szingli legyen...bezzeg a másik srác folyton ránk mászna.../

-Conwenna és Ciarra? Érdekes nevek, jól hangzanak. –Sköll elmosolyodik és kortyol poharából.

-Nem kérsz reggelit Wenna? –Rose cuki mosollyal pattan fel a székről megint. –Szólíthatlak Wennának? –meg sem várja Conwenna válaszait, máris munkához lát, hogy az egyik konyhaszekrényből kenyeret varázsoljon elő, amit aztán a pirítós sütőbe rak.

Conwenna mosolygva pillant utána, majd Sköllre néz: -Nagyon aranyos a kishúgod, de mondd az este miért más néven mutatkoztál be?

-Nem mutatkoztam be, rosszúl emlékszel szerintem. –megrázza fejét, közben ismét megtölti poharát tejjel, mert az közben kiürült. –De mesélj, hogyan kerültetek ide?

Conwenna bizonytalan pofival figyeli, de elkezd mesélni, bár továbbra is kerülve a múlt részét az utazásuknak, inkább csak arra tér ki ismét, hogy Emberboroughba tartanak testvérével, mert szeretnének ott új életet kezdeni, vagyis a városba költöznek. Cruelle közben megállt Ken’ichi mellett, aki a kanapé egyik sarkában foglalt helyet, Hati lábai mellett és rajzfüzetébe firkálgat: egy jelenetet rajzol épp, ahol egy szuperhősnő harcol valamiféle tornádóhoz hasonló, villámokat szóró lénnyel. A szuperhősnő igencsak sexy szuperhős ruhát visel, és váltig hasonlít Sheyndalra.

-Ez mi akar lenni? –hajol oda hozzá Cruelle, kíváncsian figyelve a művet.

-Képregény oldal...”Farkaslány kalandjai” vagy valami hasonló, még nem találtam megfelelő címet neki. –pillant fel Cruellere.

-Tök jól néz ki! Vannak más karaktereid is?

-Van néhány, de ez most Farkaslányról szól, ahogy megpróbálja megállítani egyik ősellenségét TornaDiont! Tudod a lény fel akarja borítani az összes kukát a városban és ezzel összehordani a sok szemetet a város központjába, hogy a szörnyek megfulladjanak a büdösségtől! –hangján hallatszik, hogy ő maga is vigyorog a nevetséges történet ötleten, de a rajza alapján úgy tűnik, hogy komolyan is gondolja.

-Hmm, csak nekem tűnik ismerősnek ez a Farkaslány? –leül a kanapé karfájára. –Meglepően hasonlít valakire...-sejtelmesen utalgatva mosolyog.

-Áh tévedsz! –Ken’ichi átöleli félkarjával Cruelle derekát, majd benyúlva a lány rövid hálóinge alá megmarkolja fenekét. –Csak képzelődsz Cruelle-chan.

Cruelle vízcseppel pillant rá, majd rácsap Ken kezére, aki csak nevet. Közben nem messze tőlük, a konyhából is nevetés hallatszik, Sköll és Conwenna igencsak jól elbeszélgetnek, Rose pedig mosolyogva falatozik mellettük pirítost sonkával és mustárral.

Ken’ichi feléjük pillant: -Ahogy látom mindjárt lenyúlják a pasidat...

-Kit? Hatit...? –néz ugyanabba az irányba Cruelle is, szemrevételezve a kis reggeliző csapatot.

-Nem, hanem Sköllt...-Ken’ichi meglepődve néz Cruellere, majd összehúzza szemeit. –Te...Hatit mondtál az előbb??

-Én?? Nem, dehogy! –Cruelle ijedten néz rá.

-Pedig én tisztán azt hallottam, hogy...

-Csak képzelődsz! Megyek kávét csinálni! –Cruelle gyorsan feláll a karfáról és máris otthagyja, indulva a konyhába. –Jó reggelt, sziasztok! –mosolyogva áll meg a többiek mellett a pultnál.

-Szija! –Sköll egy pillanatra felemelkedik a székről hajolva hozzá és megcsókolja.

Cruelle visszacsókol ugyan, de hamar el is szakítja magát: -Na ki kér kávét? –máris fordul a kávéfőzőgéphez.

Conwenna meglepődve pislog, majd lesüti szemeit. /Tehát tényleg foglalt...ő a barátnője. Nem csodálkozom, olyan menő ez a lány is, összeillenek./

Ken’ichi elgondolkodva figyelte eddig őket, főleg Cruellet, aztán a csókot Sköllel. /Hmm, csak nem igazam lesz a végén? Lehetséges, hogy Cruelle Hatiba szerelmes?...Talán titokban járnak is és szegény Sköll mit sem sejt!!...De akkor miért nem Hatival kezdett ki az első perctől fogva?/ Hati, mintha megérezte volna, hogy Ken rá gondol épp, mocorogni kezd mellette a takaró alatt, majd álmosan nyitja ki szemeit.

-Jó reggelt virágszál! –Ken’ichi rápillant. –Már ideje volt felkelned, hasadra süt a nap! –ceruzája hegyével megböki Hati kikandikáló meztelen talpát. /Te szerencsés barom...úgy látszik minden nő utánad döglik itt.../

Hati elhúzza lábát rámorranva, aztán felül ásítva: -Van már kávé...?

-Cruelle most főzi...

Hati feltápászkodik a kanapéról és indul a többiekhez, tekintete elsiklik Ciarra felé is, aki látszólag ismét szundikál a fotelben. Mikor a konyhapulthoz ér, megáll húga mögött és elemel tőle egy szelet pirítost amin sonka is van.

-Héééé! –Rose durcásan pillant hátra rá.

-Bocs, de tudod, hogy szeretlek hugi. –Hati máris majszolja az elcsent reggelit.

Szemben velük a pult túloldalán Conwenna nagy szemekkel mered rájuk, lélegzete ismét teljesen elakad. Hirtelen nagy levegőt vesz, mintha mondani akarna valamit, de helyette köhögni kezd.

-Jól vagy...? –Rose pislogva áll meg, szájához félúton egy falat kenyérrel.

Cruelle, aki eddig a kávéfőzőgép mellett várakozott, a hűtőgépnek dőlve, most aggódva kapja fel fejét. Conwenna köhögése nem csillapodik, a lány előre görnyedve, egyik kezével a pultba kapaszkodik, míg másikkal száját takarja el illedelmesen, annak ellenére, hogy légzése egyáltalán nem szabályos és néha kihagy, mintha fuldokolna. Pár pillanat múlva csúnyán kezd levegő után kapkodni is, köhögés sorozatok közepette.

-Mi van vele? Félrenyelt?? –Hati aggódó pofival néz Cruellere. Eközben Sköll mellé lép, leguggolva a lány széke mellett, nyújtva neki egy pohár tejet: -Minden rendben?? Igyál egy kicsit...

Conwenna viszont meg sem hallja a többieket, próbál felállni a székről, sikertelenül. Ken’ichi is megállt a rajzolásban, dermedten figyeli az eseményeket, mikor Ciarra hirtelen felpattan a fotelből és hanyat-homlok rohan a fogashoz, ahol tegnap éjjel hagyták a hátizsákokat. Útközben sikeresen meg is botlik, így az utolsó néhány lépést négykézláb teszi meg és térdre érkezik, aztán eszeveszetten keresni kezd az egyik táskában. Csupán pár másodperc telik el, máris ott terem Conwenna mellett, aki közben sikeresen felállt a székről Sköll segítségével, rá támaszkodva. Ciarra egy inhalátor készüléket nyom testvére kezébe, aki hamar ajkai közé fogja és szív belőle.

-Nincs semmi baj Wenna...csak egy kis roham, biztos a hidegtől...

A többiek síri csendben figyelnek, senki nem mer megszólalni, még mozdulni sem. Conwenna még mindig Sköllbe kapaszkodik, de látszólag már jobban van, légzése is rendeződik és a köhögése is abbamaradt. Ciarra a többiekre pillant, majd ingerülten szólal meg: -Mit bámultok?!

-Ciarra...ne...se...segíteni...-szólal meg szaggatottan Conwenna.

-Bocs, csak segíteni próbáltunk...-Sköll Ciarrara pillant, majd vissza Conwennara. –Most már jobb?

Conwenna halványan elmosolyodik és bólogat. Cruelle lép oda melléjük: -Öhm...valahogy elfelejtettétek említeni, hogy asztmás vagy...

-Semmi közötök hozzá! –Ciarra pökhendien morran rá.

-Na állítsd le magad kisanyám! –Hati is felmorran a pult túlsó oldaláról. –A testvéred meg is halhatott volna, mert azt sem tudtuk mi van vele!

-De én tudtam, hogy mi van vele és meg is oldottam a problémát!

Hati dühösen lép közelebb: -Szerintem meg tartoztok egy annyival, miután befogadtunk éjszakára, hogy legalább elmondjátok, hogy egyikőtök komoly beteg és lehet segítségre lesz szüksége...mondjuk épp akkor mikor mindenki alszik!

-Semmin nem változtatott volna, ha elmondjuk! Megismétlem, nem rátok tartozik, csak rám és Conwennara! –szorítja ökölbe kezeit Ciarra és vicsorogva áll szembe Hatival.

-Ciarra...ne...-szól közbe Conwenna gyengén.

Hati összehúzza szemeit: -Igen? Úgy gondolod?...Tudod mi vagy te? Egy önző kis kurva...

-Mit mondtál?!! –Ciarra máris szökkenne, de Sköll közéjük áll, lefogva a lányt: -Hé! Álljatok le! Nyugalom!

-Grrrr eressz el!! Majd adok én ennek a seggfejnek!! –Ciarra vergődik Sköll karjaiban, próbálva szabadulni.

-Mi van?! –most Hatin a sor, hogy lépjen, de elejébe meg Cruelle áll be, kezeivel mellkasának támaszkodva, próbálja visszalökni: -Hati ne!! Gondolkozz!

-Mi folyik itt?? –Sheyndal hangja szakítja félbe az összezörrenést, ahogy szaladva jön le a lépcsőn, félúton kapva fel magára háziköntösét.

Sheyndalt követi Natsumi és Fumiko is kíváncsiskodva. A kiabálás abbamaradt, mindenki Sheyndalra néz. Ken’ichi továbbra is a kanapéról figyeli a történteket, majd szerelmes fejjel elmosolyodik. /Heh, ki gondolta volna? Tényleg igazi szuperhősnő...Farkaslány! Megnézném, azért abban a ruhában.../ Lepillant az ölében fekvő rajzra.

-Muszáj így lármázni reggel korán? Mi a fenét műveltek? Mi történt? –Sheyndal hol egyik, hol másik szörnyre pillant, de főként Hatitól és Ciarratól várja a választ.

-Ő kezdte!! –vágják rá egyszerre a „bűnösök” mindketten, egymásra mutatva.

-Most komolyan, úgy viselkedtek, mint az óvodások...-sóhajt fel Sheyndal összefonva karjait mellkasa előtt. –Fáj a fejem...Cruelle főztél kávét?

-Aha...-Cruelle Hatira pillant, de látva, hogy a fiú lenyugodott, indul a kávéfőzőhöz és csészéket vesz elő az egyik szekrényből.

-Heh...-Hati hátat fordít a többieknek és Cruellehez csatlakozik. –Én is kérek...

Sköll megnyugodva sóhajt fel, közben elengedte Ciarrat is, majd Conwennara pillant apró mosollyal: -Biztos minden oké?

De mielőtt Conwenna válaszolhatna, Ciarra szólal meg újra: -Én egy percig se maradok többet itt! –megfordulva indul a fogashoz, a dolgaikhoz.

-Ciarra! Várj egy kicsit! –testvére hamar utána lép elkapva karját, próbálja megállítani.

-Mégis mire?? –dühösen néz rá. –Nincs mit itt keressünk, tovább kell mennünk a városba!

-De mihez kezdünk ott?? Alig van valami pénzünk, az sincs hol lakjunk!

-Majd dolgozni fogunk és akkor kapunk szállást is!

-És addig? Nem kapunk olyan gyorsan munkát, hogy addig kitartson a pénz, mellette még élelem is kell! Ciarra...segítség kell! Egyedül ez nem fog menni! –Conwenna kétségbeesetten nézi testvérét, aki most elhallgatott és figyeli.

A többiek is mind csendben vannak és a két lányt szemlélik, várakozva, hogy vajon mi fog történni? Idő közben Natsumi és Fumiko is közelebb jöttek, a kanapé mellett álltak meg. Ciarra rövid ideig figyeli Conwennat, majd sóhajt egyet és elhúzza karját, aztán a többiek felé néz. Conwenna bólint egyet lassan, aztán ő is a közönségre pillant és szégyenkezve tördeli ujjait.

-Sajnálom...ezt az egészet...nem akartunk gondot okozni nektek.

-Mi volt ez az egész? Min kaptatok ennyire össze? –Sheyndal egy csésze kávé kíséretében helyet foglalt az egyik széken a pult mellett.

-Csak valakinek megvan a havija és nem bír magával! –szólal meg fennhangon Hati, de Cruelle rögtön oldalba böki könyökével, csúnyán nézve rá.

Ciarra Hatira néz kissé dühösen, majd másfele összefonva karjait mellkasa előtt. /Jó az orra, de ez övön aluli ütés volt! Valahogy jobb ellenfélnek néztem, minthogy ilyen kicsinyes dolgokkal támadjon...férfiak.../

-Félreértés történt, mert...-felsóhajt Conwenna. –Sajnos asztmás vagyok és kicsit...vagyis nagyon meglepődtem, mikor megláttam, hogy Sköll és...Hati igaz? Szóval, hogy ti is ikrek vagytok, és...rosszúl sikerült levegőt vennem. Azaz, nem is vettem levegőt és...-kínos mosollyal nézi őket, majd elpirúl.

-Oh értem már...de ettől szöktetek egymásnak?

-Jaj Sheyndal, hagyd már a témát! –morran fel Hati, leülve mellé egy székre, nála is egy csésze kávé van.

-Hát jó...én aztán nem faggatlak titeket. –Sheyndal vállat von kortyolva csészéjéből.

-Most mi lesz akkor? –Fumiko szólal meg végre, közben háta mögül megszólal második szólamban a másik szája: -Segítség kell! Segítség kell! Segítség kell!

Ciarra és Conwenna meglepődve hegyezik fülüket, kíváncsian vizslatva Fumikot, aki közben morcosan vágja fejbe saját magát öklével, a hang abbamarad.

-Ez...furcsa volt. –Ciarra felvonja fél szemöldökét. –De nem biztos, hogy tudni akarom...

Fumiko kínos mosollyal vonja meg vállát: -Csak...ezt mondta a testvéred...öhm Conwenna és Ciarra, igaz? Én Fumiko vagyok, egy testben két lélek...vagy valami olyasmi...

Ciarra továbbra is bizonytalanúl figyeli Fumikot, aztán Conwennara pillant várakozva. Conwenna nagy levegőt vesz és mosolyt erőltet magára: -Igen, segítségre van szükségünk...nem akartunk eredetileg kérni senkitől, de átgondolva elég reménytelen helyzetben vagyunk jelenleg...Elszöktünk otthonról és új életet akarunk kezdeni Emberboroughban. Hallottuk, hogy jó hely és sok a lehetőség, de...segítség kell, míg sikerül megállni a saját lábunkon.

-Csak úgy elszöktetek gondolkodás nélkül? Nem fognak keresni a szüleitek? –Cruelle szól közbe.

-Nem volt sok időnk gondolkodni, lépnünk kellett, amilyen gyorsan csak tudtunk...

-És nem fog senki keresni...-teszi hozzá halkan Ciarra.

-Miben tudunk segíteni? –most Natsumi szólal meg szintén halkan. –Egyikünk se valami gazdag...

Conwenna megrázza fejét: -Nem kéregetni akarunk! Van valamennyi pénzünk, csak...egy hely kellene ahol lakhatunk egy kis ideig, míg munkát találunk. Nem kell luxus hely legyen, kicsi kuckóban is elférünk, csak ne legyen drága.

-Na és mi van ezzel a házzal? –int a körbemutatva Ken’ichi. –Cruelle, a nénikéd nem szeret jótékonykodni véletlenül?

-Nem hinném...nekünk ideadta ingyen most, de pénzért kölcsönzi, láttad te is...-sokatmondóan pillant Kenre.

-Gondolom, nem kis zsét kér érte...de ha összedobjuk együtt a pénzt? –Ken’ichi körbenéz a többieken.

-Ez messze van a várostól...hogy tudnának minden nap bejárni a munkába...vagy iskolába? –Fumiko kérdőn néz a lányokra. –Akartok egyáltalán iskolába járni?

-Igen!

-Nem!

A két válasz szinte egyszerre hagyja el a testvérek száját, majd egymásra néznek vízcseppel. Sköll felnevet, Hati is elvigyorodik, és még néhányan csatlakoznak hozzájuk.

-Jó rendben, akkor ez a hely kilőve, mert tényleg macerás lejutni naponta a városba...de akkor mi legyen? –Sheyndal néz körbe most. –Esetleg...van olyan aki be tudná fogadni őket, egy darabig legalább?

-Én vállalom! –Cruelle felemeli a kezét. –Legalábbis egy helyet tudok biztosítani, mert nem túl nagy a lakásom, amit apa tart fent nekem...Megosztom amim van, nyáron elkezdek majd gyakorlatra bejárni egy tv stúdióba, onnan szerzek egy kis pénzt is...

-Egy hely...de kell még egy. –Sheyndal elgondolkodik.

-Mi bentlakásban vagyunk a cserediák programban, a szabályok tiltják, hogy plusz személyt vigyünk a szobánkba. –Natsumi magyarázza mutogatva, Fumiko rábólint.

-Sajnos...áh ez mekkora szemétség! –sóhajt fel Ken’ichi eldőlve a kanapén drámaian.

-Minket meg apa megölne, ha még valakit befogadnánk...pedig tök jó lenne egy nővér a bátyáim helyett. –motyogja Fenri-Rose a pult túloldaláról, ahol eddig csendben figyelt.

-Hééé! –Sköll vízcseppel néz rá.

-Sajnos igaza van, apánk tényleg megölne...-Hati elhúzza száját.

Sheyndal bólint, majd a lányokra néz: -Akkor majd én vállalom! Végre kaptam munkát egy bárban, mint táncosnő, és ezzel hivatalosan felköltözök a Pokolból a Földre! Elegem volt már abból az átkozott helyből, folyamatosan csak hülye riadók és veszély minden sarkon...

-Táncosnő?? –ül fel a kanapén Ken’ichi kerek szemekkel.

Sheyndal vigyorogva néz rá, miközben a jövevények egymásra pillantanak, végül Conwenna mosolyát Ciarra is viszonozza, csak halványabb, bizonytalanabb változatban.