Életkor táblázat:

Neo Xevits mindig forgalmas város, lilás-rózsaszín egén folyamatosan cikáznak a különböző repülő járművek, hogy minden rezidenst eljuttassanak időben a célpontjukhoz, legyen az munkahely, otthon vagy bármilyen más kitűzött pont. A nappalt az éjszakától csak egy sötétebb árnyalat választja el, ezért itt szinte senki sem veszi figyelembe az idő múlását, a napok váltakozását, csakis a saját életükre koncentrálnak.

A 000 szektroban, mivel a város legalsó részéről van szó, mindig sötétség uralkodik, csak a rengeteg villódzó neon fény világítja meg az utcákat, mind hírdetnek valamit: egyszerű reklámok vagy épp valamilyen létesítményre hívják fel a figyelmet. Az itt élő, az elitek és a rendszer szemében selejtes, egyedek már megszokták ezt a környezetet és nagyon ritkán adatik meg nekik, hogy a felső részre utazhassanak, a 001-es szektorba, pedig sokan vágynak erre, egy jobb élet reményében.

Van itt egy intézmény, amit egy nagy fehér színű épület képvisel „InQube” néven, körülötte sok vakító fehér fényt árasztó lámpával, egy börtönszerű árvaház. Teljesen kirí a 000 szektor többi épülete és színes táblái közül. Ebben élnek és nevelkednek a selejtes egyedek, gyakorlatilag születésüktől fogva, egészen felnőtt korukig, ami a földön élő szörnyeknél kb. 14 éves kornak felel meg. Onnan kezdve kikerülnek ebből az intézményből és meg kell állniuk a saját lábukon, már senki nem felel értük.

Egy tágas teremben, aminek a közepén van egy kerek, tükörhöz hasonlító, fényes felületű asztal, körben pedig székek, egyedül ül egy nőnemű egyed. Ujját folyamatosan az asztalon húzogatja, minden egyes érintésnél fény gyúl fel, követve a mozdulatait, ujjának útját. Egy virtuális, levegőben kivetített lapon rajzolgat, közben dúdolgatva egy kellemes dallamot, teljesen belemerülve a művébe.

-Xolaaaniiii~

A lány hirtelen fordul meg a széken, meglepődve a hang irányába, ami az eddig láthatatlan ajtó felől érkezett. A falban nyílt szabályos, téglalap alakú nyílásban vagyis „ajtóban”, két hozzá hasonló csillogó bőrű Xevits női alak áll, egyiknek kék, másiknak halványlila színű haja van, társítva az azonos színű, bár más-más árnyalatú bőrükhöz.

-Jéé, meghallotta! –nevet fel az egyik ironikusan. –Nem képzeltem, hogy veszed majd az adást, nem szokásod!

-Lehet végre normalizálódik a központi rendszere? Még a végén elitté válik! –vigyorogva néz társára a lila hajú.

Xolani némán figyeli őket, majd szó nélkül visszafordul az asztal felé, megpróbálva újra koncentrálni a művére. Erre már egyből megváltozik az eddig nyugodt viselkedése a másik két lánynak.

-Hé! Veled próbálunk kommunikálni!

-Negatív...szerintem mégiscsak halláskárosult szegényke...

A kék hajú elvigyorodik: -Hát persze, hogy az! Pont olyan életképtelen, mint a bátyja...Oh, még nem is közöltem: megint fizikai alterkációba keveredett...

Xolani felkapja fejét, sőt felpattan a székről is: -Fizikaiba??

A lányok gonoszan felnevetnek és már indulnak is tovább a folyosón, a falban a nyílás hirtelen eltűnik, mintha soha nem is lett volna. Xolani odaszalad, előtte is megnyílik az ajtó, kilép a folyosóra, de az teljesen üres, a két nőnemű egyed már eltünt valamelyik irányba. Szaladni kezd a folyosón nézelődve, de egy kereszteződésnél megtorpan, nem tudja eldönteni merre vegye az irányt?

/Yaxha, mit követtél el megint?? Sosem fogod fel, hogy ez nem engedélyezett, csak gondot eredményezel mindkettőnknek.../ Felsóhajt és elindul az egyik irányba, karjait összefonva mellkasa előtt, közben a földet nézi továbbra is gondolataiba merülve. /Már nincs sok időnk itt, nem maradunk hátra sokáig, miért nem tudsz nyugodt lenni, legalább egyszer?/ Közben néhány férfi egyed halad el mellette, az egyiknek jól láthatóan be van kötözve az egyik karja, még az arcának is egyik oldalán elszíneződött, jóval sötétebb a bőre.

-Nem igazságos ez! Nem én kezdeményeztem, mégis büntetést kapok! És még várakoznom is kell! –háborogva meséli a többinek, akik egyetértően mormognak valamit.

Xolani egy pillanatra megáll és utánuk pillant, majd alsó ajkába harap. /Büntetés...? Pozitív, büntetés! Ez lesz, Yaxha!/ És máris szaladni kezd újra, most már jól meghatározott úton, tudja melyik irányba haladjon és hogy hova kell eljutnia. Út közben más egyedek mellett szalad el, legtöbben észre sem veszik, van aki utána pillant, de senki sem szól, annak ellenére, hogy tudják ki Xolani, vagyis hogy kinek a húgáról van szó.

Egy kanyarnál, ahol befordul balra, hirtelen összeütközik egy munkással, akinek ugyan sikerül megtartania az egyensúlyát, de elejti kezéből a kúp alakú takarító robotot, amit épp egy terembe igyekezett becipelni. A robot, ahogy földet ér, darabokra törik hangos csörömpöléssel. Xolani is hátraesik, fenekén landólva.

A munkás dühösen néz le a lányra: -Miért nem pásztázod az utat magad előtt és közlekedsz lassabban?!

-Bocsánat...csak...-Xolani ijedten néz fel a munkásra, majd a széttört robotra.

-Ez most működésképtelen így! –a munkás a robotra mutat, majd elhúzza száját. –Akkor majd manuálisan végzed el a munkát...

-Manuálisan? Én?? –tápászkodik fel Xolani a földről. –De most én...

-A te bátyád eredménye az ott bent! Elvégzed akkor te a takarító feladatot helyette és a robot helyett, ha már összetörted! –dühösen mutat befelé a terembe.

Xolani meglepődve néz be az „ajtón”, ami a tágas étkezdébe vezet. A terem tele van hosszú fehér asztal sorokkal, mellettük pedig szintén hosszú fehér padokkal. Jelenleg ürességtől kong az egész, azonban egyik részén a föld telis-tele van műanyag étkészlet darabokkal, valamiféle ételmaradékkal és...vérrel.

-A...az...életerő folyadék? –Xolani nagyot nyel, szájához kapva kezét, kicsit meg is tántorodik.

-Pozitív. A bátyád teljesen elvesztette az önkontrollját...megint. –a munkás közben felszedte a robot darabjait és indul a folyosón. –Mindjárt visszatérek, ne mozdulj onnan!

-De nekem...-Xolani utána pillant, de a munkás már nem hallja, eltűnik a folyosó végén egyik irányba. /Ez...túlzottan sok...Yaxha!...Vajon jól van?? Vajon...ez az övé?/ Xolani bemegy a terembe, közelebbről szemügyre veszi a pusztítást, közben ismét szájára tapasztja kezét és elfordul a zöld színű vér látványától. /Csak én lehetek ennyire szerencse hiányban, hogy még a robotot is működésképtellené tettem, pedig Yaxhahoz kellene mennem. Minél hamarabb!/

A munkás hamarosan visszatér egy hosszú, föld felmosó mophoz hasonló rúddal, aminek a vége viszont kerek és világít is sárga színnel, semmiféle rongy nincs ráerősítve, ezt Xolani kezébe nyomja: -Itt van, ha megtelik a hulladék tárolóban kiöntheted.

Xolani bólint, majd a rúd oldalán megnyom egy gombot, amitől a sárga fény pislákolni kezd és zúgó hangot hallatt, aztán munkához lát feltakarítani az egészet. A fura eszköz egyszerre „kebelez be” mindent, bármilyen probléma nélkül, de a hátránya az, hogy nagyon lassú ütemben. A munkás egy ideig figyeli a lányt, aztán otthagyja és távozik a teremből.

A hosszadalmas, bár eredményes, kényszer-feladat végrehajtása után, Xolani lekapcsolja a felmosót, megtörölgeti homlokát kézfejével és megkönnyebülten sóhajt fel: -Végre megvan!

Aztán körbepillant és gyorsan távozik a teremből, hátrahagyva a takarító rúdat, szaladni kezd ismét. /Majd elvégzem a többit, most meg kell találnom Yaxhat és informálódni arról, hogy mi történt!/ Út közben ismét több egyed mellett halad el, de nem foglalkozik egyikkel sem, pedig egy lány megáll és látszólag utána akar kiáltani, de túl késő, Xolani már eltünt a szeme elől. Ahogy rohan, csak ismét végeláthatatlan, egyformának kinéző folyosók sorozata mindenfelé, míg egy lifthez nem ér, ahol egy őr áll.

-Azonosítója?

-00031...

Az őr elmosolyodik: -Xolani, tudom az identitásod, csak humorizálni akartam kicsit...Mi ez a gyors ütem? Hol a célpont? –közben a fali panelre tapasztja tenyerét és máris kinyilik a lift fém ajtaja.

-Yaxhahoz...-Xolani is elmosolyodik, bár halványabban, mint az őr.

-Hm hm hm...Büntetés, pozitív?

Xolani bólint és belép a lift fülkéjébe, mögötte be is záródik az ajtó, ami aztán szempillantásnyi idő múlva már ki is nyílik. Ezen az oldalon is egy őr álldogál, aki fejet biccentve köszön neki, majd mutat előre a folyosón. Xolani is biccent és most már normál ütemben, sétálva indul, nézelődve, figyelve mindkét oldalra, ahol börtön cellákat imitáló szobák vannak. Mindegyikbe be lehet látni, de a bent lakókat fényrácsok választják el a külvilágtól. Nincs sok “rab”, csupán 3-4 egyed üldögél vagy épp fekszik egy-egy szűkös kis cellában. Nem meglepő módon, jobb oldalt az egyikben Yaxha ül a földön, hátát a falnak támasztva, összegörnyedve, átölelve térdeit, feje karjaira hajtva, arca nem látszik.

Xolani megáll a cella előtt, majd hangtalanul, megnyugodva sóhajt fel, hogy sikerült megtalálnia testvérét és szerencsére, ránézésre nincs semmi komoly baja! Közelebb lép a rácsokhoz, de nem ér hozzájuk, halkan megszólal: -Yaxha...

Húga hangjára azonnal reagálva, Yaxha felemeli fejét és rápillant. Pofiján nincs komolyabb sérülésnek nyoma, de egyik szeme környékén sötétebb a bőre, mint kellene, illetve felső ajkán egy kisebb hasadás látszik, ami felduzzadt. Xolani oldalra dönti fejét figyelve, majd ismét felsóhajt és szemrehányóan bámul rá.

-Xo...Neorion...-Yaxha kínos mosollyal néz végig rajta.

-Neorion...mi történt megint? –letérdepel a rácsok előtt, majd benyújta kezét Yaxhahoz, két fényes „cső” között.

Yaxha négykézláb odamászik hozzá és leül közel a rácsokhoz megfogva Xolani kezét: -Fizikai alterkáció...-vállat von.

-Mi volt az oka?

Yaxha megrázza fejét, elengedve húga kezét és másfele néz. Xolani komoly pofival benyúl és megfogja Yaxha állát, maga felé fordítva újra fejét és szemügyre veszi a sötét foltot a fiú szeme körül. Yaxha pár pillanat után elrántja fejét és eltolja a lány kezét: -Elég.

-Látni akarom!

-Negatív!

-Pozitív! Látni akarom! –Xolani dühösen fogja meg Yaxha vállát, belekapaszkodva a felsőjébe.

-Kapcsold le magad! –Yaxha is dühösen néz rá.

-A te életerő folyadékod volt ott??

-Negatív!

-Akkor kihez tartozott?

-Xolani! –megpróbál felállni, de Xolani erősen kapaszkodik bele és visszahúzza a földre. Yaxha frusztráltan néz rá: -Látni akarod??

-Pozitív. –Xolani határozottan bólint és még közelebb férkőzik a rácsokhoz, óvatosan nehogy megérintse őket.

Yaxha végülis felsóhajt megadva magát és ő is közelebb húzódik, amennyire csak tud, aztán a rácsokhoz hajol, és homlokát két rács közötti résen Xolani homlokához érinti, megtámaszkodva karjaival a földön, behunyja szemeit. Xolani hasonló pozicióban, szintén megtámaszkodik most már félig ülve a földön és ő is behunyja szemeit. Pár pillanat alatt létrejön köztük az a fajta telepatikus kapcsolat és kommunikáció forma, amire csak a közeli rokoni kapcsolatban álló Xevitsek képesek: olvasni, jobban mondva látni a másik gondolataiba és emlékeibe, emellett átérezni az érzéseit is.

// Az étkezde tárúl ismét Xolani szemei elé, csakhogy most az egészet Yaxha szemeivel látja. A terem szinte teljesen tele van, rengeteg nőnemű és hímnemű egyed járkál mindenfelé, ülnek a hosszú asztalok mellett fogyasztva az aznapi ételadagukat. A hangulat nyugodt, de cseverészés, nevetés nem maradhat el, van egyfajta halk zsivaj, ami kitölti a teret. Yaxha is az egyik asztalsornál ül és eszik, körülötte mind nőnemű egyedek vannak, akik vígan mesélnek valamit. Yaxha mosolyogva figyeli őket, különösen az egyiket, aki néha egy-egy pillantást lop irányába huncut módon.

-Yaxha, ha egyszer szabad leszel innen, milyen pályán indulsz el? –fordul feléje az egyik szemben ülő lány mosolyogva.

-Negatív...ötlet hiányos vagyok.

-Szerintem felmehetnél az elitek közé is! –vigyorogva szólal meg egy másik lány.

-És ott mit csináljak? -Yaxha most rá figyel.

-Hmm reklám arc?

A többiek helyeslően bólogatnak és ismételgetik, hogy „reklám arc”. Yaxha elneveti magát és megcsóválja fejét, aztán folytatja az evést, mikor arra lesz figyelmes, hogy körülötte elhallgat a kis csapat és feszülten néznek mind egy irányba, a háta mögé.

-Valami...? –pislog meglepődve, de már nincs ideje befejezni, mikor egy kéz ragadja meg felsőjétől és felemeli az asztaltól.

-Te Boletti! –egy kifejezetten ideges, magas, hímnemű egyeddel találja szemben magát, aki mögött még kb. hárman állnak.

-Minek szólítottál!? –Yaxha is dühbe gurul, megfogva a másik kezeit, próbálva megszabadulni tőle. –Bizonyíthatom, hogy közöm sincs azokhoz az ízeltlábúakhoz!!

-Pedig pozitívan azt gondoltam! –vigyorodik el a másik.

-Treed, ereszd szabadon...-szólal meg az egyik nőnemű egyed az asztal mellől, akivel Yaxha azelőtt szemezett.

Mindkét fiú, sőt a körülöttük lévők is, akik eddig csak figyelték az eseményeket, mind a lányra néznek most. Közben a teremből is egyre többen csatlakoznak közönségnek és kíváncsian várják, hogy mi fog történni?

-Negatív! Nem veled akartam kommunikálni Salveola! Ez nem a te ügyed, bár te szintén bűnös vagy benne!! –ripakodik rá a magas, előzőleg Treednek nevezett fiú, miközben még mindig a levegőben tarjta felsőjétől markolva Yaxhat. //

Salveola...Salveola...Salveola...visszhangzik hirtelen a lány neve, majd megszakad Yaxha gondolatmenete és hirtelen vált az egész kép:

// Most egy kisebb, de világosabb helyiség jelenik meg, ami sűrű növényzettel díszített. Kellemes, kifejezetten friss a levegő itt. Csupán csak enyhe légmozgás hangja hallatszik, közben meg egy nőnemű egyed halk sóhajtozása felváltva nyögdécseléssel. Xolani, Yaxha szemein keresztül, most a Salveola nevű lányt látja, aki alatta fekszik meztelenül a földön, Yaxha fölötte támaszkodik, csípőből mozogva. Minden egyes mozdulatnál a lány felsóhajt vagy nyög egyet-egyet, fél karjával kapaszkodva a fiú vállába, miközben Yaxha képtelen levenni tekintetét a nőnemű egyed fel-le ringatózó melleiről...//

Xolani hirtelen kinyitja szemeit és ellöki magát testvérétől. Arca sötét rózsaszínre váltott és hevesen ver a szíve, összeszorítja lábait. Szuszogva próbálja magát összeszedni kicsit: -Yaxhaaa!

Yaxha meglepődve nyitja ki szemeit, majd pislogva néz testvérére és nevetni kezd: -Bocsánat!

-Ezt...Yaxha, hogyan tehetted ezt meg?? –Xolani hitetlenkedve, felháborodva hajol vissza hozzá.

De testvére csak vigyorog és vállat von: -Közöltem, hogy bocsánat. Nem erre voltál kíváncsi, véletlenszerűen jött.

-Az...az a nőnemű...

-Salveola. –bólogat.

-Negatív! Az a másik hímnemű párja??

-Volt.

-Yaxhaaa! –Xolani továbbra is elképedve nézi bátyját.

-Xo...nem kell ekkora verbális felhajtást csinálni. Csak...közösültünk kicsit...

Xolani hirtelen benyúl a két rács között és fejbe vágja öklével: -Mozell!

Yaxha meglepődve hőköl hátra, fejét fogva: -Na! Negatív! Nem vagyok annyira alacsony agyi kapacítású! Ma mindenki át akar sorolni más fajba...

-Tehát ez okból támadtak meg!

-Pozitív, persze...De nem az én botlásom. Kedvelnek a nőneműek...

-Botlás?? Hányadik??

-Nem szokásom vezetni a sorszámot...-elhúzza a száját, majd fintorog kicsit összeszorítva szemeit.

-Azt a fizikai alterkáció alatt szerezted igaz? –mutat Xolani Yaxha „monoklijára”, majd a fiú felduzzadt ajkára.

Yaxha bólint és fejét súrolgatja: -Jó erőben vagy...

Xolani továbbra is duzzogva nézi testvérét, majd nagy levegőt vesz, megpróbálva lenyugodni. Yaxha félszemmel figyeli, majd elmosolyodik.

-Ne csináld ezt! Nem akarlak kihozni onnan! Büntetést érdemeltél.

-Negatív, semmit nem tettem, ami nem lett volna helyes...igazságtalanság.

-Elvetted más párját!

-Akart jönni...nem én kértem rá. –vállat von.

-Ő kért?

-Persze. –bólogat. –És még milyen szépen! –elneveti magát.

Xolani vízcseppel néz rá: -Ez hamis...Yaxha, mi történt tovább?

-Tényleg akarod tudni? Azt hittem már ismered, hogyan szokott befejeződni az ilyesmi...

-Negatív! Nem arról kommunikálok!-Xolani ismét sötétebb rózsaszínre vált és feláll a földről.

Yaxha nevetni kezd, látszólag nagyon is jól szórakozik húga piszkálásával és esze ágában sincs megmutatni neki, hogy mi is történt tovább az étkezdében. Xolani duzzogva hátat fordít neki, és indul a folyosón. /Ha ilyen, akkor itt marad!/

-Xo! Várj, gyere vissza!!

Xolani megáll és válla fölött visszapillant, a fényrácsok között kezét nyújtó, esdeklő testvérére.

-Nagyon sajnálatra méltónak tűnsz így...pedig ez csak a látszat...nem érdemled meg a sajnálatot...-motyogja halkan Xolani, ahogy elindul vissza hozzá.

-Felfogtam...megmutatom jó? –néz fel rá Yaxha, mint valami kisgyerek, aki végre felfogta, hogy hibázott.

Xolani bólint, közben ismét leül a földre és hajol a rácshoz, Yaxha pedig ugyanúgy, mint az előbb, összeérintik a homlokuk. Pár másodperc és Xolani ismét az étkezdében van, Yaxha szemein keresztül látja: // a sok Xevitset, akik körbeveszik őt és a másik hímnemű egyedet. Most már a földön van, pontosabban épp feltápászkodik, miközben Treed gonosz vigyorral figyeli és készül egy újabb csapásra ellene. A közönség harsog, van aki Yaxha, de van aki az ellenfele nevét kiabálja.

A magasabb egyed hirtelen megindul Yaxha felé, megpróbálva ököllel behúzni egyet neki, de Yaxha félreugrik útjából, sőt sikeresen hátsón billenti, amitől Treed előre bucskázik és a földre érkezve még csúszik is egy kicsit. A közönségből felharsog a nevetés.

-Most ki a Boletti??-Yaxha széles vigyorral kiabálja, majd a körülötte lévők felé fordul hajlongva, nem veszi észre, hogy Treed amilyen gyorsan került a földre, most olyan gyorsan áll is talpra és máris sikeresen elgáncsolja, gyakorlatilag kirúgva Yaxha alól mindkét lábát.

-Uhhh...-Yaxha hasra esik, de hamar észbekap és hátára fordul, pont időben, hogy védekezni tudjon, mert máris érkezik az ellenfelének egy újabb csapása, ami az arcának jobb oldalát éri, de a bal felőlit már sikeresen elhárítja feltartva karját.

Xolani minden egyes mozdulatnál és ütésnél finoman összerándul és ökölbe szorítja kezeit, de mereven tartja magát, nem szakítva meg a kapcsolatot Yaxhaval és annak emlékképeivel.

Újabb csapás, újabb rúgás és most Treed repűl be egyik padsor alá. Yaxha szuszogva töröli meg száját, ahonnan vér cseppen a földre. Tehát az ő vére landólt a földön előzőleg egy terebélyes pofontól.

-Ennyi...csak ennyi a kapacitásod? –Yaxha sántítva lép közelebb a padokhoz, de nincs ideje többet mondani, mert ellenfele újra lábon áll és ismét egymásnak esnek.

A verekedés szépen elhúzódik, hol egyik, hol másik kap egy-egy ütést, hol itt, hol ott. Mikor melyik kerül a földre, de hamar fel is állnak. Bár komoly a harc, mégsem életveszélyes, egyáltalán nem úgy néz ki, mint akik meg akarják ölni egymást, csupán csak férfias erőfitogtatás, felvágás és dominancia bunyó az egész, ami mögött még a bosszú is bújkál Treed részéről, elvégre lecsapták a kezéről a választottját.

Treed ismét megmarkolja Yaxha felsőjét és feldönti egy asztalra, amiről tányérok, evőeszközök esnek le csörömpölve a földre, szétszórva az ennivaló maradékot. Yaxha is megmarkolja ellenefele kezeit, mélyen a szemeibe nézve, próbálva szabadulni, közben felemeli lábait, készülve egy dupla lábas rúgásra, amikor hirtelen egy hang hasít a levegőbe:

-Befejezni!!

Mindenki dermedten, ijedt fejjel néz az étkezde bejárata felé, beleértve Yaxhat is, aki megszeppenve rándul össze a már jól ismert „vezér hangtól”... //

...Ezzel egyidőben Xolani is átérezve testvére hirtelen jött ijedtségét, erősebben rándul össze, annyira, hogy megszakad köztük a telepatikus kapcsolat, válla pedig véletlenül hozzáér az egyik fénylő rácshoz! A cső felszikrázik és felsercen, ahogy Xolani testén egy erős elektromos sokk megy keresztül, ő pedig eszméletlenül rogyik össze a cella előtt a földön...

...

-Xolani...?

-Mmmm...

-Xo? Veszed az adást?...Xo?

Xolani résnyire nyitja szemeit, aztán hamar vissza is csukja az erős mennyezeti világításnak köszönhetően.

-N-124es Neo Xevits hívja 00031-est...Xo?

-Veszem...-nyitja ki újra szemeit most már teljesen egészében és körbepillant a helyiségben, majd tekintete találkozik Yaxhaéval. –Yaxha...?

-Neorion...látom még mutatsz életjeleket.-elmosolyodik.

-Hol vagyok? -néz ismét körbe dezorientáltan.

-Kórteremben...elvesztetted az eszméleted, megint.

-Mi történt? –nyújtja kezét és megérinti Yaxha felső ajkát, majd a sötét foltot figyeli bátyja szeme körül.

Yaxha pár pillanatig figyeli, majd felsóhajt és másfele néz: -Nem érdekes...

-Mikor...?

-Közöltem, hogy nem érdekes. Ne vedd figyelembe.

Xolani elengedi, kezét visszaejti maga mellé, újra lehunyva szemeit, nem szól többet. Yaxha lepillant rá, aztán keserű ábrázattal mosolyodik el. /Újra és újra...amnézia. Negatív megint, semmit nem tud felidézni abból amit megmutattam neki! Ez nem igazság!/ Dühösen ökölbe szorítja kezét, majd elfintorodik a fájdalomtól kezére pillantva, amin most látszanak a verekedés utójelei. /Kicsit mértéktelen voltam megint.../ Aztán visszapillant a békésen alvó Xolanira. /Úgy gondolom ez jobb is így...csak legyengítik az elméjét az ilyen események. Már nem kell sok időt kibírnunk. Hamarosan szabadok leszünk és akkor minden normálisabb lesz, ezt garantálom hugi!/