Életkor táblázat:

Hónap: Február

A Monster High igazán híres és népszerű iskola Emberboroughban, rengeteg szörny gyerek jár ide, főleg hogy teljes iskolázottságot nyújt: első osztálytól egészen tizenkettőig. Emellett nyitottan fogadnak cserediákokat és bármilyen szörny fajtát szívesen látnak, diszkriminációnak itt nincs helye! Ebből kifolyólag viszont zsúfolt is az épület, néha kénytelenek egy-egy tanórát közösen tartani, megosztani a tantermeket stb., erre egy jó példa a fizikai dedukáció óra is. Az iskola rendelkezik egyaránt kinti és benti tornázáshoz és sporthoz szükséges helyiségekkel, de télen természetesen csak bent tartanak órákat: a nagy teremben és a beltéri medencénél.

Most is összevont óra zajlik, ahol a felügyelő tanár, C. Igor kevésbé figyel a diákokra, mivel elméjét teljesen leköti a tavaszi foci szezon megszervezése, ezzel is próbálva leplezni depressziós időszakát, amiért nem tudja úgy igazán kínozni kemény feladatokkal a szabadtéri pályán tanoncait. A tanulók egy része a medencében úszkál, másik fele, főként a fiúk, kosárlabdáznak, a többiek meg lazsálnak a padokon ülve.

-Annyira örülök, hogy kinti sportot választottam, így legalább most nem kell gürcölnöm. –Cruelle nagyot nyújtózkodva dől el az egyik padon.

-Jah, bár kicsit bánom azért, hogy nem engedik meg bent a kidobósdit. Szívesen szétvernék most valakit. –szomorúan sóhajt fel Fumiko mellette ülve.

Cruelle nevetve ül fel: -Biztos kell ahhoz labda?

-Hát ha már küzdősportok nincsenek egy iskolában...Magánúton is hiába tanulom, ha nem tudom alkalmazni senkin!

-Hmm miért nem csatlakozól a Rém Pom-Pom csapathoz? Ott tuti le tudnád vezetni a feszültséget.

-A többieken? –Fumiko nevetni kezd, hamar csatlakozik hozzá második szájából is a hahóta.

Cruelle vigyorogva néz rá, majd a kosarazó fiúk felé pillant. Hati és Ken’ichi küzdenek épp, hogy ki szerezze meg a labdát, de egy másik szörny ügyesen elhalássza azt és máris megcélozza a kosarat, azonban a labda lepattan a peremről. Sköll szökken és máris kifogja, de tovább is dobja ikertestvérének, aztán elindul a lányok irányába, hátra kiáltva a többiek felé: -Szünetet tartok!

-Oh jaj, ide indult a pasid, csak nem megint felvágni akar az új frizurájával?

-Szerintem jól áll neki! –Cruelle sokatmondóan néz a szemeit forgató, bár mosolygó Fumikora, majd a közeledő Sköllre pillant.

A fiú kihasználva a neki szánt figyelmet, felgyorsít futólépésekre váltva, majd térdre dobva magát az utolsó métert színpadiasan csúszva teszi meg, így érkezve beképzelt vigyorral Cruelle lábai elé. Fumiko vízcseppel néz rá.

-Hello...miről csevegtek? –felkönyököl Cruelle térdeire.

-Hogy mekkora idióta vagy azzal az új séróval...-Fumiko ironikus mosollyal üdvözli.

-Na! Mi a baj a mohawkal? Így csak jobban passzolunk! –Sköll farkát csóválva mosolyogva pillant fel Cruellere.

Cruelle bólogatva túr Sköll hajába ujjaival: -És így ezerszer könnyebb megkülönböztetni titeket!

-Nem úgy volt, hogy piercinget rakattok vagy karikát...vagy mit?

-Majd az is következik...bár Hati megelőzött azzal a biztostűvel a fülében...

-Miért nem raksz te is egyet akkor? –Cruelle kérdőn figyeli.

-Az a cél, hogy ne legyünk teljesen egyformák nem? Mindenki azért nyafog, hogy nem tud minket megkülönböztetni.

-Szerintem a haj bőven elég, te tökfej!-Fumiko felnevet.

Sköll vízcseppel néz rá, morranva egyet, de mielőtt bármit is mondhatna Ken’ichi érkezik nagy sebességgel és hirtelen becsüccsen a két lány közé a padra, átölelve egy-egy karjával a vállaikat: -Hahóóó, na min röhögtök??

-Bleáh, szedd le rólam a karod! Bűzlesz az izzadtságtól! –Fumiko undorodva lökdösi arrébb a fiú karját, kibújva öleléséből. –Bűz! Bűz! –kontrázza második szája, haja sűrűjéből.

-Jól van na! Én legalább rendesen kondiba tartom magam, nem mint egyesek!

Cruelle kuncog, majd elmosolyodik huncut pofival: -Gondolom van hátsó szándékod is azzal, hogy ennyire fitt akarsz lenni?

-Fogalmam sincs miről beszélsz! Ellenben, ha már így említetted a hátsó szándékot...-száját takaró kendőtől nem látszik perverz vigyora, de keze hamar Cruelle fenekére vándorol a lány válláról, megmarkolva azt.

-Hé!! –Sköll felmorran vicsorítva rá.

-Naa! Vidd innen az izzadt tenyered! –Cruelle is megpróbálja ellökdösni.

Ámde nem kell sokáig harcolnia vele, mert egy fekete-rózsaszín csíkos kosárlabda érkezik irtózatos gyorsasággal és pont pofán találja Ken’ichit, aki így egy „Wáááááh!” kíséretében hátraesik a padról, csak lábai maradnak az égnek állva. A lányok és Sköll meglepődve néznek utána, majd abba az irányba, ahonnan a labda érkezett.

Hati áll meg előttük bükszén vigyorogva: -Probléma megoldva! –aztán fogja magát és beül ő a két lány közé a padra, ahol egy perccel ezelőtt még barátja foglalt helyet.

Sköllből és Fumikoból egyaránt kitör a nevetés, míg Cruelle pirúlva mosolyog rá Hatira, akivel egy pillanatra találkozik tekintete, ahogy Hati követve Ken példáját, átöleli félkarjával a lány vállát. Ken’ichi nyöszörögve tápászkodik fel a földről, porolgatva le MH torna egyenruháját.

-Baszódj meg Hati! Az orrom is eltörhetett volna!!

-Bocs, legközelebb majd ott fogózz meg ahol kell! –vigyorogva pillant hátra rá.

-Haha, nem fer, hogy ti farkasok sokkal erősebbek vagytok! –duzzogva ül le Fumiko mellé.

-Erősebbek és gyorsabbak is!! –Fenri-Rose boldogan, már-már ugrándozva érkezik a kis csapathoz, derekán törölközővel. Egyrészes úszóruha van rajta, elől nyitott fürdőruha résszel, így korához képest nagy mellei szépen „kirakatban vannak”. Natsumi követi nem messze, ugyanolyan öltözékben, út közben haját törölgetve. Ken’ichi szemei rögtön a lányokon ragadnak, főleg Rose melltartóján.

-Hugi, nem ártana átöltöznöd, még megfázol...-Hati vízcseppel pillant Kenről Rosera.

-De nincs is itt hideg és olyan jóóó a víz! Miért nem jösztök ti is pancsolni egyet?

-A zuhanyzó is elég lesz. –Sköll mosolyogva figyeli őket.

-Natsu, már egy ideje kérdezni akartam...hogyhogy te az úszást választottad sportként? –Cruelle érdeklődve néz rá. –Úgy értem, a medencét...szóval más szörnyekkel osztozkodsz rajta...

Natsumi nyugodt arckifejezéssel pillant vissza rá: -Egyszerű. A medence vizét folyamatosan fertőtlenítik és cserélik, az összes többi sporteszköz és kellékkel ellentétben...

Hirtelen csend lesz, mintha mindenki ledermedne, ahogy ezt a nyilvánvaló információt megpróbálják feldolgozni önmagukban. De csak pár másodperc telik el, míg Ken’ichi megszakítja a csendet: -Öhm...és mi a terv ma délutánra?

-Hát...nekem akadt egy kis dolgom. –belekezd Cruelle. –Pontosabban, Ciarra megkért, hogy menjek át a tesójához és vigyem el neki a tananyagot. Úgy tűnik tényleg komolyan gondolta, hogy szeretné folytatni a sulit.

-Akkor veled tartok! Majd én cipelem a könyveket! –Sköll farkát csóválva bólogat.

-Várj! Akkor Sheyndalhoz mész?? Én is jövök! –Ken felélénkülve húzza ki magát eddig görnyedt ülő poziciójából.

-Nem hiszem, hogy mindenkinek oda kéne csődülnie...-Fumiko száját húzva pillant rá.

-Miért érdekel téged olyannyira a lecke? Kétlem, hogy segíteni tudnál, inkább csak összezavarnád szegény csajt...-Hati vízcseppel néz rá.

-Ez nem igaz! –Ken duzzogva néz rá. –Aztán meg elkellhet a segítség a cipelésben is, igaz Cruelle?

-Hahó, én szerinted minek megyek?! –szólal fel Sköll.

-Nyugi srácok, nem kell egy egész könyvtárat magammal vinnem, csak néhány alap dolgot. –Cruelle szemforgatva néz hol egyikre, hol másikra. –Conwenna küldött egy listát, hogy mire lesz szükségük a felvételihez. Tesztelni akarja őket az Igazgatónő, hogy biztosan folytatni tudják-e a megfelelő szinten, ergo korban számítva a mi osztályunkba kerülnének majd...

-Na és...Ciarra is akar tovább sulizni? –Hati pislogva néz rá.

-Hát, nekem nem úgy tűnt, mint akit érdekelné az egész. Igazából azt hiszem a tesója szeretné csak, és gondolom ráveszi majd, hogy folytassa ő is. Már ha sikerül neki a teszt persze!

-Az a csaj teljesen kattant...-Fumiko összefonja karjait mellkasa előtt.

-Nekem menőnek tűnik! –vigyorog Rose. –Olyan klassz lesz, ha ők is itt suliznak majd! Többet lóghatunk együtt!

-Honnan veszed, hogy kattant? –Natsumi Fumikora, majd Rosera néz: -...vagy hogy menő? Egyikőtök sem ismeri jól. Sem őt, sem az ikertestvérét...

-Ez igaz...-motyogja Rose.

-Mindig igazad kell legyen, nem igaz? –Fumiko összehúzott szemmel vizslatja.

-Annyit mondhatok, hogy Ciarra nem olyan rémes...inkább csak csendes. Keveset beszél, nem igazán bírtam rá eddig, hogy sokat elmondjon magáról. –Cruelle kínosan elmosolyodik.

-Sokszor nincs is otthon, én legalábbis ritkán láttam mikor meglátogattalak...-Sköll Cruellet figyeli.

-Nem lehet, hogy máris talált valami munkát? –Hati felhúzza fél szemöldökét. –Az nem ártana nekik, mert nem vihetik így a végtelenségig, másokon élősködve...

Cruelle fejét ingatja: -Nem hiszem...inkább estefelé megy el és sokszor éjszaka jön haza. Milyen munkahely az, ahol egy tinit felvesznek éjjeli melóra?

-Volna egy-két ötletem! De az is lehet, hogy máris bepasizott! –Ken’ichi felnevet, de Fumiko hamar kokit ad fejére, amitől elhallgat dörzsölgetve buksiját.

-Na és Conwenna? Ő sem mesélt semmit? –Natsumi leteríti törölközőjét a padra, Cruelle mellé, majd leül rá.

-Igazából nem beszéltem vele még annyit sem, mint Ciarraval...Sheyndal adott kölcsön nekik egy-egy régi mobiltelefont, amin keresztül könnyedén tartják egymás között a kapcsolatot naponta, de Conwenna eddig nem jött át látogatóba vagy valami. Ciarra meg nem tudom...-vállat von.

-Eh...így elég furán hangzik. Én nem tudnám elképzelni, hogy ne lássam naponta a két lökött bátyám! –Rose vigyorogva mutat testvéreire.

-Kösz hugi, mi is szeretünk...-Hati vigyorogva beint neki, míg Sköll kiölti nyelvét.

A többiek nevetni kezdenek, közben felharsog a csengő, ami az óra végét jelzi. Az iskolai nap további része gyorsan elszalad, elérkezik a délután, és már a Nap is lemenőben van, mikor ismét havazni kezd. Cruelle és Sköll, végülis Ken’ichi társaságában, sétálnak Emberborough utcáin, Sheyndal lakása felé. Jól fel vannak öltözve, mert a hó mellé hideg is társult, főleg így alkonyatkor. Hármójuk közül csupán Sköllnél van egy táska, néhány könyvvel és füzettel, amit Cruelletől vett át.

-Mondtam én, hogy semmi szükség rád, maradhattál volna otthon is...-Sköll vízcseppel pillant Ken’ichire.

Ken csak vállat von, zsebre dugott kézzel, aztán ahogy befordulnak egy sarkon megáll az egyik épület előtt. Sköll és Cruelle tovább mennek, de a lány észreveszi, hogy barátjuk lemaradt, így ő is megáll megfordúlva: -Ken…? Mi az?

-Ezt láttátok? –a falra ragasztott plakátokat figyeli.

-Hm mit? –Sköll, és Cruelle is visszatérnek mellé és olvasni kezdik azt amelyikre a fiú mutat.

„Ghoul Fair: Mindenkit szeretettel várunk a jótékonysági rendezvényünkre! Koncertek, szerencse játékok, óriáskerék, étel különlegességek, és egyéb meglepetések várják a látogatókat! Helyszín: Emberborough Dreadveil Park. Február 12-14. Belépés ingyenes!”

-Ohh ez tök jól hangzik! Este biztos szépen világít az óriáskerék!

-Éééés tuti van valami fincsi sült husi is! –Sköll farkát csóválva nyalja meg száját.

-Na meg forrócsoki...hé ez Valentin Nap is nyitva lesz! –Ken szemei elkerekednek, ahogy leesik neki. –Mehetnénk dupla randira!

-Dupla randi? Mégis kivel? –Sköll pislogva néz rá.

-Hát te meg Cruelle, aztán én és...eh...

Cruelle gyengéden elmosolyodik: -Szerintem hívd el...lehet, hogy nemet mond, de lehet, hogy eljön.

-Áh, szerintem esélytelen! –Ken ismét zsebre vágja kezeit és indul tovább a havat figyelve, ahogy ropog cipője alatt.

Barátai követik, Cruelle hamar csatlakozik mellé, míg Sköll értetlen fejjel pislog.

-Hé, egy próbát megér szerintem...Aztán meg az is lehet, hogy a végén kapsz egy forró csokit! –vigyor. –Akkor leszel igazán elszállva! Olyan igazi eufórikus állapotba, mint sex után.

Ken’ichi felnevet, majd felpillant az égre, figyelve a hópelyhek táncát. Cruelle bátorítva vállára teszi kezét: -Csatlakozunk mi is, oké? Ha meg nem úgy jön össze, attól még elmehetnénk az egészen szórakozni kicsit...

A srác néhány pillanatig figyeli még az eget, majd bólint lassan, de nem néz rá.

-Azt hiszem lemaradtam kicsit...-Sköll kínos pofival sétál mellettük.

-Nem baj, majd megérted! –Cruelle nevetve fordul felé. –Oh van egy ötletem! –hirtelen mintha fény gyúlna szemeiben.

-Hogy dobod Sköllt és összejössz velem? –Ken’ichi átöleli a lány derekát.

-Csak szeretnéd! –Sköll rámordul közben átöleli Cruelle vállát.

-Jaj szálljatok már le rólam! –Cruelle kibújik mindkettő öleléséből, szembe fordulva velük és megállva, ezzel lestoppolva a két srácot is: -Miért ne hívhatnánk el a csajokat is??

Ken’ichi és Sköll is értetlen fejjel pislogva figyelik.

-Eh...és még Hati mondja, hogy „nők”...-Cruelle vízcseppel indul tovább, a fiúk pedig utána.

Hamarosan megérkeznek egy kevésbé sem barátságos negyedbe, sötét, világítás hiányos sikátorokkal teli hely. A lepukkant épületek fala omladozásnak indult, ahol pedig még ép ott graffitik, feliratok és obszcén művek díszítik a burkolatot. Kétes, ijesztő kinézetű szörnyek járkálnak fel-alá, néhányan beszélgetnek egy improvizált tűzrakás mellett. Rengeteg a szemét, sok a felborított kuka, nem úgy tűnik, hogy gyakran tisztítják a környéket. A kis csapat megáll egy tömbház előtt felpillantva rá.

-Ez komoly? Ilyen helyen lakik Sheyndal? –Ken’ichi kételkedve nézi az épület sötét ablakait, mivel a többségükből egyáltalán nem szűrődik ki semmiféle lámpafény, sőt egyesek be is vannak törve.

-Jah, csak ennyire futja neki egyelőre...-Sköll a lépcsőházba vezető ajtóhoz lép és simán kinyitja, nincs semmiféle biztonsági zár felszerelve rá, a többiek követik, és a lépcsőkön indulnak fel az első, aztán második emeletre.

-Basszus...szerintem ez a környék veszélyes! Ki tudja kik laknak itt?! Nincs biztonságban egyedül!

-Nyugi Ken, most Conwenna is vele lakik...-Cruelle mosolyogva pillant rá, miközben Sköll megnyomja az ajtócsengőt.

-Oh igen, nagyon megnyugodtam...-vízcsepp.

Az ajtó hamarosan nyílik, Conwenna dugja ki fejét a nyíláson ijedt fejjel: -Csss Cruelle! Mondtam, hogy ne csengess, mert...oh...-meglepődve pillant az előtte álló Sköllre, majd a másik két szörnyre, aztán elpirúl és gyorsan félreáll az ajtóból, beengedve őket.

Sheyndal lakása csakugyan kicsi: a bejárati ajtótól vezet előre egy hosszabb folyosószerű előszoba, amiből nyílik bal oldalon egy kis konyha, a folyosó végén pedig található a fürdőszoba és mellékhelyiség kombinálva. Közvetlenül a fürdőszoba mellett jobb és bal oldalon is van egy-egy egyforma méretű szoba, egyik hálószoba, másik nappali, de most az utóbbi Conwenna szobájaként szolgál. A lakáshoz tartozik egy erkély is, ami érdekes módon a konyhából érhető el és csak akkora, hogy két személy fér el rajta egyszerre.

-Bocsi, teljesen kiment a fejemből, de Sköll csengetett! –Cruelle mosolyogva lép be, közben máris bújik ki kabátjából.

-Sheyndal alszik, szóval cssss!-Conwenna ijedten emeli ujját ajkai elé, suttogva.

-Hmm a Szuperhősnőknek is kijár a pihenés...-Ken’ichi orra alatt motyogva, magában mosolyogva akasztja fel saját kabátját a kicsi, szűkös fogasra, aztán hozzálát levetni bakancsait is.

Conwenna pislogva figyeli, de mielőtt rákérdezhetne, Sköll nyújtja neki a táskát: -Tessék, elhoztuk a cuccot ahogy kérted. –sármos vigyor.

-Vagyis a tananyagot...-Cruelle szemforgatva veszi ki Sköll kezéből a táskát és indul a szobák felé: -Gyere megmutatom miről is van szó pontosan...Melyik is a te szobád?

Conwenna cukin Sköllre mosolyog, majd siet Cruelle után be a nappaliba.

-Akkor ezek szerint a másik Sheyndal szobája...

-Hallottad, hogy alszik nem? –Sköll vízcseppel néz Kenre. –De felőlem kukkolhatsz is, ha téged az indít be...

A srác vállon boxolja, mindketten halkan felnevetnek, aztán csatlakoznak a lányokhoz a szobába, ahol Cruelle már kipakolta a könyveket és füzeteket a buzgón figyelő Conwenna társaságában.

-Nem tudom hol kezdhetnénk...nem vagyok valami jó tanár. –Cruelle kínos mosollyal néz Conwennara.

-Semmi gond, szerintem boldogulok egyedül is, ha sikerül kiböngésznem a kézírásod. –kuncog, majd felpillant a szobába érkező fiúkra. –Oh ne haragudjatok, nem számítottam rá, hogy ti is jössztök, akkor készítettem volna valamit...

-Tudsz főzni? –Sköll Ken’ichi mellé, a kanapén foglal helyet, míg a lányok a földön ülnek.

-Hát...inkább csak könnyű dolgokat sütni. Ciarra jobb nálam, ő a konyhatündér.

-Ciarra cuki köténykében? Elég nehéz elképzelni. –Ken’ichi felnevet, de Sköll hamar oldalba böki.

-Halkabban lécci! Sheyndal reggel ért haza a munkából és mondta, hogy pihennie kell, mert ma éjszaka is dolgozik. –Conwenna aggódva pillant ki a szemben lévő ajtó felé.

-Sokat dolgozik igaz? Nem lehet könnyű azért ez a táncosnő dolog sem...Annyi pasi előtt vetkőzni, meg rázni magad...-Cruelle elgondolkodva lapozgat egy füzetet.

-Eh igen, én nem tudnám csinálni az biztos, bár nem is úgy nézek ki, mint akire kíváncsi lenne bárki is. –Conwenna kínos mosollyal pillant Cruellere. –Jó, végülis táncolni se tudok, legalábbis nem olyan táncot...

-Hmm én szívesen megnézném ahogy Sheyndal táncol...-Ken’ichi álmodozó fejjel könyököl fel saját lábaira.

-Ki gondolta volna? Akkor menj el és nézd meg! –Sköll rávigyorog, majd feláll a kanapéról és indul ki. –Megyek cigizek egyet, amíg ti dumáltok.

-Várj, jövök én is! –Ken is felpattan követve barátját. –Megnézném én, hidd el, de fogalmam sincs hol dolgozik!

Mikor a fiúk elhagyják a szobát, Conwenna Cruellehez fordúl: -Figyelj, Ciarra rendesen viselkedik veled? Tudom, hogy sokszor bunkó tud lenni, de ez nem az ő hibája, mármint...ő ilyen, de nem olyan rossz, csak nehezen barátkozik és ez a szituáció amibe kerültünk...

-Ne aggódj, többet hallgat mint beszél. Én nem bánom azt sem ha bunkó velem, csak jó lenne, ha jobban megnyílna. Már kb. egy hónapja velem lakik, de még mindig alig tudok valamit róla, rólatok...Tudom rohadtul dedósan hangzik, de jó lenne ha barátok lennénk, ha már egy suliba, meg valszeg egy osztályba fogunk járni. A többiek is érdeklődtek irántatok, és látod a srácok is eljöttek meglátogatni, még ha pasi módra is viselkednek. –vigyor és legyint egyet.

-Megértem és köszönöm, hogy ilyen kedvesek vagytok hozzánk! Úgy érzem, hogy ti igazán jó szörnyek vagytok és szerencsések vagyunk, hogy pont belétek botlottunk akkor, vagyis hogy ti vettetek észre...Most meg én vagyok a dedós. –kuncog, majd mosoly. –De egyetértek, én is szeretném ha barátok lennénk, és hidd el Ciarra is, csak türelem kell hozzá...Nem volt egyszerű életünk és gyerekkorunk eddig. Ciarra idősebb nálam egy kicsivel és mindent magára vállal, meg aztán...öhm, a múlt sérelmei, tudod? –kínos mosoly, majd másfele pillant elhallgatva, de aztán hamar észbe kap. -A srácok meg aranyosak! Valahogy nem is vártam mást tőlük, mint amilyenek. –Conwenna újra felkuncog.

Cruelle némán figyeli, míg beszél, aztán bólint lassan: -Rendben, akkor minél hamarabb rendezzük le ezt a dög unalmas tananyagot, hogy ti meg minél hamarabb csatlakozzatok hozzánk a közös szívásba avagy más néven a Monster Highba! –nevetve nyújtja át neki a füzetet.

Eközben a srácok odakint az erkélyen füstölnek, figyelve a környéket, ahogy lassan már a csillagok is előbukkannak az azóta kitisztult égen, mivel a havazás abbamaradt.

-Gondolod, hogy ha megkérdezem tőle, akkor elmondja?

-Szerintem nem, mert azt fogja mondani, hogy kiskorúakat nem engednek be egy sztriptízbárba és igaza van...

-Akkor hogyan tudhatnám meg a címet? Conwenna se tudja szerintem...

-De minek, ha nem engednek be? –Sköll unott fejjel pillant rá.

-Majd bejutok valahogy...csak legalább a bár neve lenne meg! –Ken’ichi elgondolkodva fújja ki a füstöt, most a száját takaró kendő a nyakában lóg.

-Aztán meg kidobnak. Szerintem hülye vagy, rögtön kiszúrnak!

-Mondom, hogy megoldom!...Még nem tudom hogy, de kitalálom addig...

Sköll jól láthatóan feladja a küzdelmet és nagyot sóhajt, közben elnyomja a cigicsikket az erkély korláton. Ken’ichi félszemmel rápillant, majd gonosz mosolyra húzza száját kifújva utolsó adag cigaretta füstjét és ő is elnyomja a csikket.

-Te Sköll...

-Hm?

-Mikor készülsz megdönteni Cruellet?

-Mi van?!

-Tudod te...-vigyorogva néz rá. –Ő már nem szűz, de te még igen! Ja várj, akkor lehet tőle kéne kérdezzem?

-Kapd be! –Sköll vízcseppel beint neki, majd bemegy az erkélyről és elhagyja a konyhát is.

Ken’ichi nevetésben tör ki, észre sem veszi, hogy amint Sköll kiment a konyhából, Sheyndal lép be, ásítozva. A haja össze-vissza áll, egy hosszú, majdnem térdig érő póló van rajta, ami fél válláról lecsúszott, most nem takarják kezeit sem a hosszú fekete kesztyűk. Túlságosan kómás állapotban van, így ő sem veszi észre a fiút, a nevetés ellenére, csak beindítja a kávégépet, majd a konyhapultnak dől várakozva. Ken’ichi viszont hamar feleszmél a kávégép fortyogására és meglepődve pislog, végigmérve a lányt, „reggeli kiadásban”. /Yabai! Sheyndal...mennyire...dögös így reggel, és milyen sexy smink nélkül is! Oh, bárcsak ne viselne ilyen hosszú pólót.../ Pár percig csak bámulja az erkély ablakon át, ahogy Sheyndal lekapcsolja a gépet, csészét vesz elő és tölt magának a frissen főzött italból, cukrot ad hozzá, aztán egy kis kanállal kevergeti azt, miközben ismét a pultnak dől. Ekkor pillant fel az ablak felé és ijdetében majdnem eldobja a csészéjét: -Ken?!

Ken’ichi is ijedten szökken egyet, mintha attól kapott volna frászt, hogy kiszemeltje meghallotta gondolatait, közben gyorsan felhúzza szája elé a kendőt, míg Sheyndal kinyitja az erkély ajtót: -Te hogy kerülsz ide?! Azt hittem csak Sköll és Cruelle jöttek át!

-Gomenasai...nem akartalak megijeszteni, csak cigiztem...-besomfordál a konyhába. –Kaphatok egy csészével én is?

-Nem ijesztettél, csak nem számítottam rád...-miután visszacsukta az ajtót, egy újabb csészét szed elő és elkezdi kitölteni a kávét.

-Gomene...nem akartam tolakodni. –Ken’ichi másfele pillant, de tekintete azért csak szép lassan vissza siklik Sheyndal mesztelen lábaira, fel testén, végül megállapodik a kezeinél, amik ujjbegyeitől kezdve, egészen a könyökéig égési sérülések nyomaival, hegekkel vannak borítva.

-Adjak hozzá tejet is, igaz? –válaszra nem várva nyitja ki a hűtőt és veszi elő a tejes dobozt, kibontja, de ahogy a kávéscsészéhez fordul, Ken’ichi hirtelen elkapja kezeit magához húzva. Sheyndal elejti a dobozt, és a tej kifröccsen, aztán szétfolyik a konyhakövön.

-Hééé! Megbuggyantál?? –Sheyndal meglepődve néz a fiúra, aki szorosan fogja és vizsgálja kezeit.

-Tehát...ezért hordasz mindig kesztyűt!

Sheyndal elpirúl halványan és megpróbálja kiszabadítani magát Ken fogásából: -Igen, nincs benne semmi érdekes...

-Szerintem nem kellene takargatnod...

-Háh, pont te beszélsz?! –csúnyán néz rá, majd elrántja kezeit és leguggól a már nagyjából üres tejes doboz után.

-Jó igaz, csak...te szerintem így is gyönyörű vagy...

Sheyndal meglepődve kapja fel fejét, majd zavarában a kifolyt tejre pillant, de nem mozdul. Ken’ichi leguggól mellé keresve tekintetét.

-Sheyndal-chan...kérdezhetek valamit?

-Ha annyira tudni akarod: még gyerekként elveszítettem a tüzem fölötti hatalmat és ez lett az eredménye. –kinyújtja mutatva karjait. –Muszáj eltakarnom, különben nem vettek volna fel sehova sem táncolni ilyen ronda mancsokkal, mivel a rúdban kapaszkodva látszana...A kesztyűk eltakarják és mindenki azt hiszi, hogy a ruhámhoz, és a stílusomhoz tartozik, sokan még sexynek is tartják. –vállat von, aztán a fiúra pillant.

Ken’ichi pislog, most ő pirúl ki halványan és fejét vakargatva másfele néz, közben felegyenesedik: -Oké...azt hiszem megyek és veszek egy doboz tejet. Van bolt a közelben igaz?

-Van...Sköll vagy Cruelle elkísér, köszönöm...-halkan válaszol, azzal kimegy a konyhából.

Ken’ichi hangtalanul felsóhajt és kimegy a folyosóra utána pillantva. Sköll épp akkor lép ki a fürdőszobából, Sheyndal meg pont igyekszik befele. Sköllre mosolyog és játékosan beletúr mohawkjába: -Tetszik az új frizurád!

-Köszi! –Sköll vigyorogva néz rá, majd durcin Kenre és bemegy a szobába.

Hamarosan Sheyndal hangja hallatszik ahogy kiabál: -Sköll!! Wc ülőke!!

Sköll vízcseppel és kínos mosollyal ül le a lányok mellé a földre, akik alig bírják visszafojtani nevetésüket.

Közben Ken’ichi fejét csóválva, mosolyogva magában öltözködni kezd: -Cruelle! Eljössz velem a boltba?? –kiáltja.

-Mi? Most?? –kiabál vissza.

-Fogalmam sincs hol van!

-Mért pont én??

-Gyere már!

Cruelle frusztrált horkantással áll fel és indul ki a szobából: -Bocs, mindjárt jövök...

Conwenna pislogva néz utána, majd Sköllre nagy szemekkel és elpirúlva bújik el egy könyv mögé, tettetve az olvasást. Hamarosan csapódik az ajtó is, jelezve, hogy a többiek leléptek.

Sköll pár percig csendben marad a füzetekre bámulva, majd mosolyogva Conwennara pillant: -Szóval...vizsgáznotok kell?

-Ühüm...

-És...nehéz lesz?

-Nem tudom...remélem nem.

-Miért akartok iskolába járni? Olyan unalmas, ha tehetném én nem járnék! –hátradől könyökeire támaszkodva.

-Mert én írónő akarok lenni és sokat kell tanulnom, hogy ez sikerüljön! –Conwenna szigorú, határozott pofival teszi le hirtelen a könyvet.

Sköll meglepődve pislog, hátrahúzva füleit: -Hé nyugi...

-Jaj! Nem úgy értettem, ne haragudj! –elszégyelli magát, és bűnbánóan süti le szemeit, fülei lekonyúlnak.

Sköll felül újra pislogva és közelebb hajol: -Minden rendben? Olyan...feszült vagy. Te is, meg a tesód is. De főként ő...mikor találkoztunk, tudod...

-Igen, csak...-szipogni kezd, ahogy szemei megtelnek könnyekkel.

-Jaj ne már! Ne sírj lécci! Hülyeséget mondtam?? –Sköll kínos fejjel hadonászik, nem tudja mit csináljon. –Ááh mindig ezt csinálom! Cruelle ki fog nyírni...

Conwenna szemeit törölgetve felpillant rá, még csillog pár könnycsepp szemeiben, de halványan elmosolyodik.

-Oh...na így már jobb! –vigyor. –Nem áll jól neked a sírás...bár aranyos vagy piros orral...

-Piros az orrom?! –Conwenna ijedten takarja el kezeivel orrát, közben feje csak még vörösebb lesz.

-Jah...de most már az egész fejed is. –felnevet, majd sexy mosollyal megfogja Conwenna kezeit és elhúzza az orra elől. –Írónő...még senkitől nem hallottam ezt eddig. Komolynak hangzik, de szerintem neked menni fog!

Conwenna szóhoz sem jut, csak nagyot nyel bólintva. Sheyndal közben a szoba ajtóból figyeli a jelenetet már egy ideje, majd mosolyogva indul a konyhába. Eközben Cruelle és Ken’ichi már visszafele tartanak a kisboltból, sikeresen vettek egy dobozt tejet, emellett bármilyen probléma nélkül cigarettát is.

-Gyakran jársz Sheyndalhoz, hogy ennyire jól ismered a környéket? –Ken útközben nézelődik, figyelve a gyanús alakokat.

-Nem, csak párszor voltam, amikor Sköllel vagy Hatival tartottam. Mondd, mi a fenét csináltatok a konyhában?

-Semmit, csak véletlen kiborult a tej, mikor a kávéba akarta tölteni. Felajánlottam, hogy veszek újat.

-Aha...-Cruelle szkeptikus pillantást vet barátjára. –Na és megkérdezted?

-Nem volt rá megfelelő alkalom...

-Gyáva!

-Nem igaz! El fogom hívni, csak nem most!

-Hát mikor?? Mikor lejár az egész rumli?

-Hagyjál már! –Ken’ichi ingerülten gyorsít léptein. –Azt hiszitek olyan könnyű?! Ő nem egy taknyos diáklány, hanem felnőtt nő!

-Tessék?? Akkor szerinted mi taknyos lányok vagyunk?! –Cruelle dühösen lépked mellette tartva a tempót.

-Nem ezt mondtam!

-Pedig nagyon úgy hangzott!

Ken’ichi szemforgatva nyitja a tömbház ajtaját, beengedve Cruellet elsőnek, majd követi.

-Szerintem túl nagy segget kerítesz neki...csak kérdezd meg!

-Meg akarom, hidd el, de ez most nem a legjobb alkalom rá! Szeretném...meglátogatni a munkahelyén oké? Talán sikerülne meglepnem, mert váratlanul érné a látogatásom, érted? Akkor talán hamarabb rábólintana, de fogalmam sincs hol dolgozik, csak annyit mondott, hogy rúdtáncos...

Cruelle pár pillanatig figyeli, majd elmosolyodik és indul fel a lépcsőkön: -Tudod, azt mondanám, hogy tök furfangos az észjárásod, nekem ez eszembe se jutott volna! De...

-De?

-Akkor is hülye vagy!

-Arigatou, miért is?

-A fogas melletti kisszekrényen van egy halomnyi reklámpapír ami egy sztriptízbárt hirdet, szerinted?

Ken’ichi szemei elkerekednek, valószínűleg száját is eltátja, megáll a lépcsőkön Cruellere meredve.

-Azt hiszem már csak a gondolatától is, hogy Sheyndalt táncolni látod majd a rúdon, felállt igaz? –nevetve szalad fel a maradék lépcsőfokon.

Másnap, már késő este van, a hó ismét rázendített, mikor Ken’ichi felbukkan ismét a város lepukkant negyedében. Álcaként sapkát is húzott fejére, sőt megszokott mintás kendőjét, ami felvágott száját mindig hűségesen rejtegeti, lecserélte egy egyszerű feketére. Mindkettő hasznos most nem csak a tömegbe való beolvadás, hanem a hideg miatt is, mert lehelete látszik a kendőn keresztül is. A tegnapi látogatás alkalmával végülis sikerült lenyúlni egyet a reklámpapírokból, így most a megfelelő címet keresve bolyong az utcákon.

Az éjszakai bár, hivatalos nevén „Euphoria”, körülbelül egy órája nyitott, de már rengeteg vendég foglal helyet odabent. Természetesen az ajtóban áll egy biztonsági őr, aki a többi kidobóval együtt dolgozik az egész épület területén. A bár több részre oszlik mivel a rúdtáncos színpad és azt körülvevő asztalok mellett, van külön játékgép terem, sima italozásra és dohányzásra alkalmas helyiség, és még néhány kényelmesen elrendezett, sejtelmes fénnyel ellátott szoba is, ahol a táncoslányok akár „privát előadást” is tarthatnak a jól fizető klienseknek. Egy igazi különlegesség és reklámként felhasznált tény, hogy maga a táncoslányok szolgálnak fel fogyasztásra alkalmas nasit vagy piát a nézőközönségnek a színpados teremben.

Sheyndal a „pincérnői ruhájában” sétálgat az asztalok között, figyelve az új vendégeket. Öltözete egy pánt nélküli rózsaszín, csillogó aprócska top, amit egy-egy csillogó szivecske díszít pont ahol a mellbimbók vannak, alól ugyanolyan rózsaszín falatnyi, szoros rövidnadrág, mellé pedig rózsaszín csillogó tűsarkú cipő.

-Sheyndal, nemsokára te következel...még van 30 perced. –szól oda egy azonos öltözetben lévő lány egy notesszel és ceruzával kezében.

Sheyndal sóhajt: -Igen tudom...utálom én nyitni az estét, ilyenkor nem elég részegek még.

A lány felnevet és átadja neki a noteszt és írószert: -Figyi, addig elintéznéd annak az asztalnak a rendelését? Nekem van egy kis dolgom hátul...

-Ja persze, sok sikert. –mosoly, majd kihúzva magát, kecses lépésekkel indul az új jövevények felé.

A kerek asztal körül 3 szörny foglalt helyet, kettő fiatalabbnak tűnik, egyik vörös kutyaféle, a másik szürke farkas, hasonló Sheyndalhoz. A harmadik idősebbet mutat, emberszerű a kinézete, a fél szeme jól láthatóan hiányzik, de nem úgy tűnik, hogy ez zavarná. Mindhárman szépen ki vannak tetoválva és épp az idős tart valamiféle beszédet, mikor Sheyndal az asztalukhoz lép.

-Hellóka! Még nem láttalak itt titeket, üdv az Euphoriaban fiúk! –csábító mosoly.

A három pasi egyszerre néznek fel, mindegyikük végigméri Sheyndalt, főleg a nyilvánvalóan kiemelt domborulatokat rajta.

-Bocsika, ha megzavartam a kupaktanácsot, de megkaphatnám a rendelést?

-Szerintem kopj le inkább...-mordúl fel a farkas.

-Ejnye Zsilett, hát téged így neveltek otthon? –felnevet az idősebb.

-Csak kanos mint mindig. –vigyorog rá a vörös kutya, amiért cserébe gyilkos tekintetet kap a másiktól, de nem foglalkozik vele, Sheyndalhoz fordúl: -Én egy Margaritát kérek édes...

-Mivel legyen: málna, eper vagy őszibarack?

-Legyen málna, ha már olyan sexy rózsaszínben vagy...-sexy, édes mosoly.

-Nagyon hízelgő. –kuncog és felírja a noteszba, majd a többiekre pillant.

-Pff még hogy koktél...valami ütősebbet nem kérhettél volna?? –morog rá a farkas.

-Te fogd már be a pofád! –most a kutya is visszamorog.

-Na-na! Zsilett, Rozsdás, elég legyen, hagyjuk a kis tündért dolgozni...legyen nekem egy Bourbon, Zsilettnek meg gondolom a szokásos Whiskey jéggel...-biccent a félszemű.

Sheyndal bólogatva írja fel az italokat: -Egyéb?

-Most nem, köszönjük...

-Rendben, mindjárt visszajövök. –erőltetett mosoly, majd sietősen indul ki a teremből. /Micsoda egy kellemetlen társaság! És milyen röhejes álnevek! Háh!/

Eközben odakint Ken’ichi sikeresen megtalálta a bárt, ami előtt egyre nagyobb a tömeg. Az ajtóban álló őr nem mindenkit enged csak úgy be, sőt sokaknak az igazolványát is elkéri, ha túl fiatalnak néz ki. Ken közelebb érve felméri a várakozó szörnyeket, elgondolkodva, hogyan lóghatna be? /Ezt nem gondoltam át egészen...Lehet Sköllnek igaza lesz, de nem engedhetem, hogy a képembe röhögjenek! Látni akarom Sheyndalt és beszélni vele végre! Remélem megérti majd, hogy ezt mind miatta teszem.../ Elvegyülve a tolakodásban, felfigyel egy hangoskodó bandára, ami több tagból is áll, látszólag az egyik alak épp az őrrel diskurál valamit és kezet fognak. /Oké, azt hiszem megvan a belépőm, csak észre ne vegyenek!/ Közelebb furakodva pont a bandatagok háta mögé ér, amikor azok elkezdenek befelé vonulni a bárba. Kicsit lehajólva, óvatosan elbújik mögöttük, majd közvetlen az ajtó előtt benyomul két tag közé, gyorsan becsusszanva az előtérbe. Szerencséjére az őr már a következő jövevényekkel volt elfoglalva, míg a két szörnynek ideje sincs reagálni, Ken máris eltűnik a benti villódzó fényáradatban és tomboló zenében.

/Ez sokkal könnyebben ment, mint számítottam rá!/ Boldog mosollyal néz körbe, közben már igyekezve egy másik terem felé. /Oké, keressük meg a hősnőt...gondolom olyan helyen lesz, ahol színpad is van, na meg az a rúd is!/ Áthaladva a következő terembe, egy sokkal élesebben és tisztábban megvilágított térség tárul elé. A cigaretta füstöt valósággal vágni lehet, a zene jóval halkabb, inkább a szomszédos helyiségből hallatszik át. Itt a legtöbben beszélgetnek és isznak, egy-egy csomag póker kártya mellett, senki sem figyel fel a belépő, majd gyorsan áthaladó Ken’ichire. Egy folyosóra ér, ahol a falra fémtáblácskák vannak szerelve, okos módon nem feliratokkal, hanem ikonokkal ellátva. Így egyértelműen a balra mutató nyíl és táncoló női alakot ábrázoló tábla szerint indul el. /Basszus, mekkora ez a hely?? Kintről nem tünt ilyen nagy-…Sheyndal!!/ Hirtelen megtorpan, ahogy a folyosó végén megpillantja szerelmét egyik teremből kisétálni egy tálcával kezében, rajta italok, és be a szemben lévő másik terembe. /Jó-Jól láttam azt a ruhát??/ Szíve hevesebben kezd verni, ahogy már közel sem olyan határozottan indul tovább.

Sheyndal a háromfős csapathoz igyekszik, figyelve, hogy továbbra is kecsesen tegye a lábait, de mellette nehogy megbotoljon vagy félrelépjen és elejtse a tálcát.

-...mondom én nektek, hogy valaki feldúlta a cuccokat!

-De hát semmi nem hiányzik, akkor mégis mi értelme lett volna?!

-Állj, Zsilettnek igaza van! Járt ott valaki és beleszagolt a holmiba. Lehet, hogy semmi nem tűnt el, de ha a nagyfőnök megtudja, akkor végünk van!

-Miért tudná meg? Amit nem tud nem fáj neki...-a Rozsdás nevű kutya vállat von.

-Nem számít! Megtudjuk kik voltak azok!

-Ha valamelyik köpni mer, akkor...

De mielőtt Zsilett befejezhetné a mondatát, Sheyndal áll meg az asztaluk mellett és elkezdi lepakolni a poharakat, a rendelt italokkal: -Bocsika, hogy megint zavarok, de már itt sem vagyok! –cuki mosoly.

-Köszönjük...

-Köszi szivi! –a vörös kutya rákacsint. –Láthatlak még ma?

-Attól függ hol. –Sheyndal bájos, büszke mosolyt dob felé. –A színpadon fogok nemsokára táncolni, ha erre céloztál.

-Akár...Azt semmiért nem hagynám ki! –vigyor és kortyól koktéljából.

-Ha még szeretnétek valamit, akkor majd egy kolléganőm kiszolgál, nekem készülnöm kell, viszlát fiúk! –álszent mosoly, majd tálcával a kezében megfordúl és gyors léptekkel, már egyáltalán nem figyelve a ringatózó csípő mozgásra siet ki a teremből. /Te szent ég!! Nagyon nagy szarban vagyunk! Ezek valami maffiózok és pont ők fotóztak ott?! Minek kellett nekünk erőszakkal bemenni abba a szobába?!/

Pont abban a pillanatban érkezik az ajtóhoz, és teljes sebességgel összeütközik a belépő Ken’ichivel. Mindketten megtántorodnak, de végül egyik sem esik el, csak a műanyag tálca koppan hangosan a földön.

-Uhh bocsánat...Ken??